Nem akart, de megszületett gyerekek, milyen a kapcsolatotok a szüleitekkel?

Nagyon jó.

Szó szerint becsúszott gyerek vagyok. Anyunak spirálja volt, amikor terhes lett velem. Már az abortusz időpontja is megvolt, amikor anyuval történt egy baleset (eltört a lába több helyen, fekvőgipszben volt, nem tudott mozogni). Így nem tudott elmenni az időpontra. Örökbeadni nem akart, így maradtam.

Amikor ezt elmesélték, akkor kicsit összezuhantam lelkileg, de hamar sikerült túllépni rajta.

Én nem tervezett gyerek voltam. Soha nem mondták, de 12 év korkülönbséggel a tesómmal nyilvánvaló.

Semmi negatív hátrányát nem éreztem. Sőt. Nagyon szerettek a szüleim.

Nekem a kisöcsém nem volt tervezett, ráadásul az akkori anyagi helyzet miatt el akarták vetetni. Ő erről nem tud szerencsére. Nekem is rossz volt belegondolni, a lényeg, hogy itt van velünk, ő a kiskedvenc és ez nem zavart sosem. Neki több mindent elnéztek/elnéznek, megengednek.

Én azt hallottam, hogy a nem akart gyerekeknél később kompenzálni akarnak a szülők. (persze vannak kivételek sajnos)

Ellenpéldát szeretnél?

Barátnőm is becsúszott gyerek, már 9-10 éves kora óta nyomta bele az anyja, hogy spirál mellett fogant, de túl későn tudta meg a terhességet.

Úgy nőtt fel, hogy lelkibeteg volt, a nővére volt az igazi gyerek, ő csak úgy ott volt.

Sokat élt intézetben, de most 31 évesen ott tart, hogy van egy családi háza, 3 gyönyörű kislánya, havi 2 milliós keresete, az anyjával megszakított minden kapcsolatot, néha eszébe jut, hogy miben nőtt fel, de egyre többet az van előtte, hogy miket ért el.

Nekem is jo a kapcsolatom veluk, pedig meg el is valtak, de nincs semmi problema koztunk.

Lehet, hogy nem akartak, de valamiert megtartottak es egy percig nem ereztettek velem, hogy teher lennek. Azt mar ennyire reszletesen nem tudom, hogy akartak-e abortuszt vagy sem, lehet igen, de leszarom, nem tortent meg, ez a lenyeg.