Elmesélitek a legemlékezetesebb ,legfájóbb verést amit anyátok vagy apátok adott? Miért tette?

Nem nagyon szabadna fizikai erőszakot alkalmazni egy gyerek ellen ( se másmilyent), de nagyon sok szülő úgy nevel, ahogy épp a kedve tartja. Nem mindenki a legideálisabb úton jár, nem mindenki a legműveltebb, legtökéletesebb szülő, így egyre több traumatizált gyerek születik. Nagyon sok a buta, primitív felnőtt, akik öntelten azt hiszik, hogy az ő igazuk mindenki más igazánál erősebb, és makacsul mennek a saját fejük után.

Nem szégyen nem tudni valamit, vagy akár hibázni is, de kell más járható útnak lennie, mintsem a fizikai bántás egy védtelen gyerekkel szemben.

(tanárként dolgozom, ott a legtöbb esetben tökéletesen működik, ha leordítjuk a gyerekeket, ha abszolút nem tudnak viselkedni, valaki veréssel is fenyeget, de természetesen arra nem kerül sor. De az se jó megoldás, hogy folyamatosan ordítunk a gyerekkel, de ha valaki egyszerűen másból nem ért...)

Mert a közvetlen szomszéd gyerek elverte a távolabbi szomszéd gyereket (szemtanúja voltam a dolognak), akinek az apja feljelentett minket. Jelzem, én 6 éves voltam, a verekedős gyerek pedig 8, a bántalmazott 7.

Meg sem kérdezte a gyökér (apám), hogy mi történt ott pontosan, csak instant verés járt a dologért, mivel szégyent hoztam a drága apura.

Ami még később emlékezetes volt, az az, hogy nem vettem kabátot (talán ősszel) és úgy játszottam kint. Azért is valami indokolatlanul nagy balhé és verés járt, nem is nagyon értettem, ott eléggé megvoltam rémülve, mert láttam a hülye fején, hogy el van borulva az agya és úgy gondoltam, hogy ez lehet ki is fog nyírni.

Ennek ellenére inkább pszichésen bántotta a családját ez a jó ember. Többször megvolt tőlem kérdezve, hogy miért kellett engem megcsinálni stb. :D

2- válasza is azt támassza alá, hogy borzasztó sok az alkalmatlan szülő. Ehhez nem kell semmilyen végzettség, alkalmatosság, tudás... Bárkinek lehet gyereke, akár akarja, akár nem. (kivéve azokat, akik azért küzdenek, hogy lehessen nekik, na ők aztán igyekeznek jó szülők is lenni)

+ feszültség a szülőkön, főleg a fériakon, akik ugye a családeltartók, hogy a silány országunkban nem olyan egyszerű annyi pénzt hazavinni, hogy bőségesen lehessen abból élni. Nagy a nyomás a férfiakon így, mert jóval több az elvárás e téren feléjük, mint a nők felé.

Kint voltunk a kertben, öcsémmel összeverekedtünk. Én vagyok a nagyobb, tehát mindig én vagyok a hibás. Emlékszem, anyám tiszta ideg volt én meg megijedtem tőle és elkezdtem előle menekülni. Ettől csak mégjobban dühös lett és amikor elkapott annyi pofont kaptam, amennyit csak adni tudott. Lefogta a karom, hogy ne tudjak elfutni, ettől én még inkább pánikba estem. Amikor megrugtam akkor még nagyobb erővel ütött meg, mert miaz, hogy kezet emelek anyámra? Ezért később apámtól is kaptam..

Nem is a verés része maradt meg, hanem, hogy mennyire csapdábaesve éreztem magam. Sok ilyen nem történt szerencsére. Kb 6-8 körül lehettem, öcsém 1 évvel kisebb.

3: De a gyerekek többségét nők nevelik egyedül.

75%-ot minimum.

Én nem emlékszem már annyira a fizikai verésre. Lehet mert mindegyik ugyanúgy fajt.:D

De viccet félre téve inkább csak a lelki bántalmazásra egyre jobban emlékszem, jobban fáj mint egy verés. :(

Egy nap mentem haza az iskolából ( 7-es voltam). Ahogy beléptem a lakásba anyám túl kedvesen zavart le, hogy menjek játszani, menjek fagyizni, sőt ad pénzt, menjek vegyem meg a fürdőruhát amit annyira szeretnék. Éreztem, hogy valaki van még rajtunk kívül otthon, és az nem az apám, és nem a nővérem. Kíváncsi voltam, és megmakacsoltam magam.. Mondtam, hogy nem megyek sehová, mert ki akarom deríteni ki van még itt. Anyám erre úgy bedühödött, hogy először kézzel, majd minden egyéb tárggyal teljes erejéből ütött. Mielőtt elájultam volna, láttam, hogy egy pasas rohan ki a kisszobából,ő állította le anyámat, kiabálva vele, hogy " megölöd ha nem hagyod abba". Később tudtam meg, hogy ő hívott mentőt is , de nem várta meg a mentőt, elment. 3 bordám, a jobb alkarom, és az orrom is eltört. 2 napig intenzíven feküdtem, mert kidüllett a szemem, és vérrögre gyanakodtak ami az agyamban lehetett. Anyámat letartoztatták, apám munkából rohant a kórházba. Anyám előbb kijött az előzetesből mint én a kórházból. Végül sosem büntették meg. Amikor kijöttem a kórházból sírva fakadtam amikor megláttam hogy nézek ki. ( gyerekként azt hittem örökre olyan maradok) Nővérem olyan sokkot kapott, hogy apám elé állt, közölte vele, hogy vagy beadja a válópert, és elzavarja anyut, hogy csak 3-an éljünk ezentúl, vagy mi ketten összepakolunk, és elmegyünk az intézetbe önként. Apám beadta a válópert.

45/N

Ennek több mint 30 éve, anyám már 9 éve halott, de még mindig ellőttem van, hogy mit láttam a tükörben. Amúgy ebből a verésből nem az eltört csontok voltak a legroszabbak, hanem az, hogy a hallásom tönkrement. Bal füllemre 70% -ban megsüketültem. ( a magas hangokat nem hallom) . Sajnos ez kihatott a további életemre.