Elmesélitek a legemlékezetesebb ,legfájóbb verést amit anyátok vagy apátok adott? Miért tette?

40!

Igen. Én meg majd ilyen feltételekkel hazaszaladok 🤦‍♀️

Véleményem szerint ezt módosult tudatállapot okozza, egy józan gondolkodó ember nem bántja a gyerekét. Sajnos gyakori jelenség, jó lenne, ha az emberek megtanulják, hogy az agresszió agressziót szül.

Engem egyszer azért páholtak el, mert eltörtem egy tűt. Anyám kiborult, hogy ez veszélyes és szétpofozott. A többi csak ilyen tasli, mert nyüglődtem vsgy éppen idegbe volt nem komoly. Még olyan volt hogy elkezdtünk dulakodni, miután vitatkoztunk nekemesett hogy lebirkózzon.

Jézusom, nagyon kemények ezek a sztorik. :O

Engem soha nem vertek meg, tényleg. Olyan volt, hogy apám amikor idegesítettem beráncigált a WC-be és rám zárta, egy párszor... szerintem sötét volt a WC-ben és kívülről kellett felkapcsolni a villanyt, de erre már nem emlékszem. Ezt volt, hogy a nagyobb tesóm is csinálta, amikor nem akartam aludni és anyámat idegesítettem.

Egyszer amikor nem akartam elmenni nagymamámtól, anyukámmal balhéztam, hogy én maradok, akkor a mama hozta fakanalat, hogy majd elveri a fenekem, ha nem fogadok szót, nem emlékszem mi lett ebből, sztem nagyot nem ütött, talán 4-5 éves voltam nagyjából.

Szerintem pofont sem kaptam, vagy csak kicsiket. Egyszer a bátyám egy picit megverte a fenekem, amikor rossz voltam, még ilyen 8 évesen talán, ő 17 volt, de elég kímélősen csinálta. Ha kaptam is pofonokat, max. jelzésként, kb. annyira paskolta meg anyukám az arcom, hogy inkább félúton volt egy simogatáshoz :D.

Viszont lelki bántalmazás elég sok volt az életemben, apám részéről is, egy ideje nem is tartjuk a kapcsolatot. Annyira nem mennék bele, de ronda dolgokat mondott, eléggé olyan dolgokat csinált, amit mondhatunk elárulásnak, lemondásnak a saját gyerekéről. Más részéről nem igazán volt a családban, bár a bátyám néha elég tuskó tud lenni és ő is hajlamos megbántani a körülötte lévőket.

Az iskolában sok trauma ért, meg úgy egyébként az életben. Amikor vezetni tanultam, vagy csak úgy az utcán... nem tudom ez másnál mennyire gyakori de mintha nekem ezt szánta volt a sors :D. Lelki bántalmazás mindig a fizikai ellenében. És több olyan megpróbáltatás volt, vagy a szeretetlenség. Pld. anyám és apám is sokat veszekedtek és én nem is emlékszem olyanra, hogy szerették volna egymást, mire megszülettem már nem igazán volt ilyen családi hangulat. Voltak karácsonyozások, de mindig más családra vágytam ilyen szempontból. Iskolában sem vertek meg soha, tanárok vagy diákok még mikor verekedtem oviban vagy suliban, akkor is általában én adtam és csak minimálisat vagy inkább semmit nem kaptam.

A lelki fájdalmaim és sikertelenségeim az életben viszont durvák lehettek, mert 15 éves koromra kicsit betelt a pohár és évekig deprimált, depressziós hangulatom volt. Nem jött jókor, hogy akkor volt a legszemetebb lelkileg velem az apám, így az nekem egy sötét 5-6 év volt, de 3-3,5 minimum. Akkor idegbeteg lettem és sok dührohamom volt. Nagyon sokszor skatulyáztak, címkéztek az életem során, cikiztek, ha nekem nem mennek dolgok, valahogy engem mindig hajlamosak voltak még otthon is, főleg az apám és a tesóm, de a suliban is kinézni maguknak és cikizni. Én sokat küzdöttem, hogy sikerüljenek a dolgok az életben, de amikor nem sikerültek, magamba forduló és önbizalomhiányos lettem. Idegesítő, hogy az ember mintha nem tudna tiszta lappal indulni, mintha nem lenne elég az a szándék és hozzáállás, ami a tőle telhető maximális... Ezért inkább lesz***rtam mindent.

Gyakran bántottam magamat ebben az időszakban, voltak öngyilkos gondolataim, meg ütöttem a saját fejemet eleget vagy pofoztam magam. Annyiszor hajtogatták nekem, hogy nem vagyok jó, annyira kevesen szerettek (bár sok barátom volt, egy időben, aztán pont ebben az időszakban meg kevés, de úgy igazán, figyelve rám vagy hogy az én kedvemre akarjon valaki tenni vagy bennem lásson meg valamit - az mostanában van és jól is esik), akik külső emberek voltak (nyilván az anyám totál szeretett, de ő az anyám...), annyi sok minden csúszott ki a kezeim közül és romlott el, annyiszor voltam sikertelen, annyi kudarc volt, ahol csalódást okoztam magamnak elsősorban, hogy nagyon mérges voltam saját magamra.

Mostmár kezdem szeretni önmagam, egy ideje, viszont életem még mindig nincs, pedig már 24 éves vagyok :D. Sokszor vagyok, voltam magányos, de egy ideje egyre inkább érzem úgy, hogy része vagyok valaminek, hogy otthon vagyok valahol.

Egyébként lelki terror anyám részéről is jött olyan értelemben, hogy hajlamos a mártír szerep felvételére, lelki zsarolásra, overprotektív, túlóvó szülőként viselkedni és irreális dolgokon fennakadni, kicsit hisztérikusnak lenni. Az apám érzelmi zsarolásairól ne is beszéljünk, vagy hogy attól tette függővé, hogy ad pénzt, hogy találkozok vele, bocsántatot kérek tőle a semmiért, ezt meg azt csinálom stb. Önbeteljesítő negatív, rosszindulatú jóslatok. Nagyon rossz érzés folyamatos félelemben élni, úgy pörgetni a napokat, hogy mindig van több valami a héten, ahova kb. olyan szívesen mennél, mint egy érzéstelenítés nélküli foghúzásra :D. Maga a bölcsességfog műtétet még élveztem is. De ez annyiszor volt életem során, hogy vagy egy tanóra, ahol cikiztek, vagy egy olyan óra, ahol a tanár szállt rám és terrorizált lelkileg, vagy a sportfoglalkozáson... még pár éve is visszatért ez amikor mást tanultam. Utálom ezt az érzést, hogy az ember keddtől retteg, hogy jön a csütörtök és vele az-az óra vagy az-az ember, az a megaláztatás és kiszolgáltatottság, megszégyenítés. Aztán amikor túl vagy rajta fellélegzel, utána 3 napig jól érzed magad, de kb. vasárnap már megint érzed, hogy közeledik a csütörtök és keddtől megint téboly az életed. Durva a fizikai bántalmazás is, főleg amiket itt írtak, de lehet egy váratlan erős pofont elcserélnék erre, mint így pörgetni heteket, hogy gyomorgörcsöm van attól, hogy mi jöhet majd megint azon a napon.

Szóval a lelki terror sem jó, a vége lehet az lesz, hogy te fogod saját magad verni és valahol jól fog esni, mert a sok fájdalmat, csalódást, frusztrációt és a saját magaddal szemben felgyülemlett utálatot végre ki lehet fejezni és le lehet vezetni a fizikai síkra.