Hogy lehet ezt ép elmével feldolgozni, hogy apukám elitta/elverte/elszórta 2 lakás árát 5 év alatt?

A pénzt nem lehet visszahozni. Nagyapám ugyanígy többlakásnyi (mindent összegezve szerintem egy egész családi háznyi) vagyont ivott el anyu gyerekkorában.

Ezen kár tépelődni, mert visszaadni nem fogja neked senki a világon azt a pénzt, ahogy az én - bár sajnos betegeskedő, de szerencsére még élő - édesanyámnak se.

Másik példa:

Épp most, bő 2 hete halt meg egy kedves nagyon közeli ismerősöm, ő 1996-1997-ben egy nagyon komoly állásból (egyike volt a csúcsvezetőnek egy ma is világcégnek számító német cégnél) búcsúzva 200.000 német márkát bukott el, mert megtorpedózták a végkielégítését, ami még többféle prémiummal lett volna megfejelve.

Felesleges ezen tépelődni, mert nem tudod visszacsinálni, csak beleőrülsz, belebetegszel.

Sehogy, ez mindig sajogni fog, ott ahol a többi múltbéli csalódás is lakozik az emberben.

Magyarországon ahol az öröklött ingatlannak óriási szerepe van a következő generáció életkezdésében, létfenntartásában, nem lehet rálegyinteni, hogy nem az övék volt az ingatlan vagy a vagyon.

Az én apám is hasonló. Minden elivott, lakást, régiségeket, festményeket.

Én úgy döntöttem, hogy nem foglalkozom vele és nem tartom vele a kapcsolatot. Normálisan élem az életem. Az meg az ő dolga, hogy ő hogyan él.

Valószínűleg a maradékot is el fogja inni és költeni, nem tudsz mit tenni. Sajnos sok szülőt nem érdekli a gyereke jövője, de vannak olyanok is, akiknek a szülei vesznek házat, autót stb. Én sem tartozok a szerencsésebbek közé, mindkét szülőm alkoholista volt. Valaki említette, hogy a perselyéből kilopták a pénzt, ez nálunk is ment, illetve amikor nagymamám adott szülinapra/névnapra pénzt, akkor anyám azt utána magának eltette és ha rákérdeztem, egyből jött az, hogy "18 éves korodig én tartalak el". Saját költőpénzem soha nem volt. Miután anyám meghalt, amennyi örökséget hagyott rám, ugyanannyi tartozást is, tehát az örökségemből fizettem ki azt, így nullán voltam. Apám még él, de olyan súlyos betegsége lett a sok alkoholtól és úgy leépült, hogy a boltba sem tud elmenni már, tehát így jött ki az alkoholizmusból kb. 1 éve.

Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy ne érezd magad szomorúnak, vagy dühösnek, hogy neked nem biztosítják a jövődet. Én úgy vagyok vele, hogy inkább saját magamnak teremtek meg mindent munkával és jól haladok ahhoz képest, hogy milyen körülményeim voltak.

A saját pénze; azt csinál, amit akar.

Mit kell NEKED ezen feldolgozni? Dolgozza fel ő.

Tudom ezt már visszacsinálni nem lehet, de a nagyszüleid hibáztak akkor amikor a helyzet ismeretében apukád örökölte a lakásukat. Nekik látni kellett volna azt,hogy mindaz amit Ők megteremtettek kárbavész. Készíthettek volna végrendeletet, Rád hagyva az ingatlant, vagy bárki más olyanra akinek a kezében megmarad a vagyon.

Most meg kellene menteni legalább azt az összeget ami megmaradt belőle.

Az,hogy lelkileg hogy tudsz ezen túllépni...vélhetőleg sehogy. Gondolom mellőzöd Őt a jövődből, és levonod a tanulságot hogyan ne élj.

Anyukád egyébként a mai napig Vele él? Mert ha igen, Ő is hibás mindezért...