Titeket elfogadott anyukátok olyannak, amilyenek vagytok?

Az enyem teljesen elfogado, nekem az egyik nagymamam volt ilyen, tinikoromban volt egy kis feleslegem, o piszkalt folyamatosan, hogy o ennyi idosen, mint en o szepsegversenyeket nyert, egy fiatal lany nem nezhet ki igy, hogy fogok igy tetszeni a fiuknak😂 Nem tetszettek neki a ruhaim se. Kb 15 voltam. Persze ez mas, mintha az anyad huzna le nap mint nap, egy nagymama altalaban nincs ott folyamatosan az ember mellett. Nem is lett semmifele maradando problemam emiatt.

Ha az anyam lenne ilyen es az egesz gyerekkorom ezzel telt volna, akkor valoszinuleg elkoltozes utan a legminimalisabbra csokkentettem volna a vele valo kapcsolattartast. Nem kotelezo joban lenni az anyukaddal sem, ha igy viselkedik.

Barataid nincsenek? Barki mas, akitol kapsz pozitiv megerositeseket? Alapvetoen magadtol kellene elegedettnek lenned, de ha teljesen nullan vagy, akkor kezdetnek megtenne egy kis kornyezetvaltas, uj emberek, akikkel osszebaratkozol es valahogy segitenek felepiteni az onbizalmad. Kapcsolatot csak utana keress, mert egy nulla onbecsulesu embert konnyen betalalnak azok, akiknek az a celja, hogy meg jobban rontsanak a helyzeteden.

Egyáltalán nem.

Sőt közölte, hogy pont olyan vagyok mint az apám, meg a rokonai és őrá egyáltalán nem hasonlítok.

Mondjuk meg az a szerencse.

Amúgy apám sem fogadott el soha, bár vele ritkán találkoztam, mert elváltak. Ő meg a nővére gyerekéhez hasonlítgatott. Aki azóta elvált, egy kövér rom, a gyerekei lúzerek.

Nem okozott az önbecsülésemben semmilyen problémát, mert többre vittem mindnél. Le is nézem őket, de ehhez nyílvan egy olyan személyiség kell, mint az enyém.

8. Így van. Sajnos bárki szaporodhat és nem lesz belőle szerető szülő.

Mennyi, de mennyi elcseszett élet van semmirevaló, sőt még bántalmazni is képes szaporodók miatt. :(