Közöljem előre anyámmal, hogy piercinget szúratok, vagy csak csináltassam meg, és majd észreveszi?
Még otthon élek, félig-meddig (kolis vagyok, 2-3 hetente járok haza), de nagyobb részt a szüleim tartanak el. (Én is dolgozom, de nem tudnám magam eltartani) Van valamennyi félretett pénzem nyári melóból, meg ilyenek(ő leszögezte, hogy nem kér tőlem pénzt, amit nyáron kerestem, azt tegyem félre, vagy max akkor költsek belőle, ha nem elég, amivel ők tudnak/akarnak támogatni), már nyolc éve szeretnék septum piercinget. Két évvel ezelőttig az tartott vissza, hogy kiskorú voltam, mostanáig pedig részben a tiltás, részben a tűktől való félelem.
Most eldöntöttem, hogy ezen túllépek, januárban egy barátnőmmel megbeszéltük, hogy elmegyünk együtt piercinget szúratni. Még nem kértem időpontot, de tervben van.
Viszont anyám mindigis tiltotta a testékszereket, ameddig lehetett az extra fülbevalók is ilyen fél-másfél éves halogatásokkal voltak ahhoz képest, hogy "megengedte". Nem tudom miből lenne a kisebb harag. Ha csak utólag tudja meg, akkor kiabálva belemagyarázza, hogy titkolózok, meg hazudozok. Ha meg előre mondom, akkor engedélykérésnek veszi, és nemet mond. Nekem nyilván nem szándékom engedélyt kérni, csak tények elé állítanám. Ha ezt megmondom neki bárhogyan is, akár full normálisan, akkor kiakad, hogy szemtelen vagyok, és csak azért akarom, mert neki nem tetszik (nyilván, i have no personality, no personal taste, csak vele akarok ellenkezni). Majd ha elkészült az ékszer, akkor azon veszekszik, hogy minek "kérdeztem meg", ha úgyse azt csinálom, csak ellenkezni akarok, stb.
Nyilván hordhatom otthon befelé fordítva, de örökké nem megoldás, bármikor elfelejthetem, 0-24 nem figyelhetem, hogy a barátokkal közös fotókon is így legyen. Arra se szeretnék áttérni, hogy barátokkal közös fotó sehová, mert mi van, ha eljut anyámhoz. Szóval ja, nem titkolhatom. Az meg, hogy otthon élek-e, anyagilag függök-e, semmit nem befolyásol a reakcióján, szerinte akkor is lenne ebbe beleszólása, ha 40 éves lennék, férjjel, meg gyerekekkel.
Egyszer úgyis el kell fogadtatni vele, hogy nem fogom 100%-ban úgy élni az életem, ahogy neki tetszik. Ez meg jó első nagyobb lépésnek: nincs nagy súlya, csak irracionálisan túlreagálja. Már csak a kérdés, hogy milyen legyen a szembesítés?
Előre megmondom, majd megcsináltatom, vagy utólag tudatom vele?
válasza: válasza:#1 Nem kell nagy sherlocknak lenni. Azt írta két évvel ezelőttig az tartotta vissza, hogy kiskorú volt. Tehát kb 20 lehet a kérdező.
Meg egyébként miért ne lenne mindegy? Olyan anyukáról ír a kérdező, aki akkor is érzi, hogy beleszólási joga van, és a gyereke köteles "szót fogadni", ha a kérdező már nagykorú, független, családos ember.
válasza:2: tényleg, efelett elsiklottam. Mea culpa.
Egyébként szerintem nem mindegy, mert ha kiskorú volna, vagy már betöltötte a 18at, de olyan középiskolába jár még, ahol ezt szigorúan veszik (pl 5 osztályos gimnáziumban még simán ott lehet 18 évesen), akkor lehet oka az anyjának kötekedni.
De persze így, hogy már nagykorú és nem középiskolás, így már nem számít.
Én nem kérnék engedélyt egyébként. Nekem anyám felnőttként is húzgálta a száját, ha felvetült, hogy tetoválást csináltatok vagy piercinget. A septumra mindig azt mondta, hogy ők is azt tettek a disznók orrába annak idején - nyilván nem kedveskedésnek szánta. :) De engem nem érdekelt. Miután megcsináltattam, megszokta, már nem teszi szóvá.
Ahová jártam középiskolában, ott nem volt tiltott. Sehol nem írtam, hogy iskolai házirend akadályozott volna. Most meg egyetemista vagyok. Max vizsgákon befelé fordítom, ha nagyon aggódom a szimpátiapontok miatt.
Olyan ellenérvei voltak mindigis amúgy(akár csak az extra fülbevalókról volt szó, vagy 12 évesen arról, hogy azt az egy pár fülbevalót cserélgethessem a fülemben bizsukkal), hogy "neki nem tetszik", "nem ezzel kell kitűnni", majd ha említem, hogy nem én lennék az első a környezetemben, akkor "csak xy-t utánzod"/"nem kell beolvadni a tömegbe"
válasza:Ha előre elmondod, azzal megerősíted azt az elképzelését, hogy te és az életed az ő fennhatósága alá tartoznak, hiszen tulajdonképpen az áldását kéred, még ha tudod is, hogy nemigen kapod meg. Ha még nem múltál el 18, akkor egyébként jogilag tényleg felelősséggel tartozik a szülő a gyermeke dolgai iránt, bár a piercing szúratás nem az a tipikus büntetőjogi kategória.
Ha nem árulod el, csak utólag, vagy csak úgy kiderül majd valamikor, azzal azt demonstrálod felé, hogy a magad ura vagy, nincs szükséged a szülői engedélyre és nem igényled a véleményét. Garantált a kiakadás, de gyanítom, hogy ez akkor is így lenne, ha 22 éves lennél.
Én köztes megoldásként kivárnám a 18. születésnapomat, aztán megcsináltatnám kérdés nélkül, vagy megcsináltatnám, de gondosan ügyelnék, hogy minél tovább titok maradjon.
válasza: válasza:
válasza: válasza:Ha nem csak a lázadásról szól a dolog, hanem tényleg úgy érzed, hogy passzol hozzád, csináld.
Ha nem tetszik neki, az nem egyenlő azzal, hogy neked nem tetszik.
Megmondod neki, hogy neked tetszik.
Amitől ő retteg, az nem az a fémdarab.
Ha zsarolgat, ilyenek, akkor amúgyis ideje mihamarabb elvégezni a sulit, találni gyakorlati helyet, hogy mihamarabb lépni tudj, építeni egy akkora karriert, amely elegendő normális élethez, anélkül, hogy felzabálná azt, és ennyi.
válasza:Ja, igen, és ne hagyd, hogy így kontrolláljon mindent.
Meg kell fogni ezt a dolgot.
Szépen leválni róla.
Ideges lesz, de nem te leszel ideges.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!