Nem bírom feldolgozni, félek a jövőtől, ti mit tennétek a helyemben? Nem szeretném így leélni az életem.
Szóval röviden a probléma, anyám mozgássérült, egy 5 évvel ezelőtti balesetből kifolyólag, leesett a tetőről. Apám már gyerekkoromban meghalt, a nagypapám él már csak, jelenleg Ő gondozza többnyire anyát. Pelenkázni kell, és csak a felső testét érzi.
Igazából amiatt vagyok folyamatosan lehangolt, hogy így kell leélnem az életem, hogy anyámat kell majd gondozni, mert Ő ezt úgymond "elvárja", mert amikor gyerek voltam, akkor jó anya volt ( ez tényleg igaz, nagyon sokat foglalkozott velem, és mindent megadott).
Persze ez azt jelenti, hogy vele kell laknom, és "ápolni". Igazából én nem mertem neki semmit mondani, de külföldön képzeltem el a jövőm, de így én lennék a legnagyobb szívtelen dög, aki itt hagyja, meg persze a rokonok is csak köpködnének rám.
Igazából én ezt az egészet nem szeretném, itt vagyok 22 évesen, még sose volt barátom sem, de nem is merek ismerkedni így...
Szerintetek mi lenne a megoldás? Attól tartok, ha a nagyapám meghal, akkor minden az én nyakamba szakad majd, hiába tanulok, főállásom az otthoni szolgálat lesz, mert 4-5 óránál több időre nem tudom itt hagyni (katéter leengedése miatt), így kb felesleges a diplomám is (végzős villamosmérnök Bsc)...
Ilyen esetekben szerintetek mi a megoldás, ésszerű "eljárás"? Ti mit tennétek a helyemben, a jövőben?
Igazából az a gond, hogy a lelkiismeretem nem bírná azt sem, ha itt hagynám, és sajnos többször gondolkoztam már öngyilkosságon is mint végső opció, mert normális családot szerettem volna, és nagyon nem vagyok az az ápolónő tipus, hogy ebben éljek.
válasza: válasza:34-es írt ! Bocsánat!
52-es válaszoló vagyok!
válasza:Erkölcsileg az nem elfogadható, hogy valaki elvárja a gyerekektől hogy az életet felaldozva öt gondozza. Mondjon le mindenről : saját családról, szabadidőről az ő kedvéért.
Na ez a tiszta önzés, nem az, hogy egy huszononéves le akar válni a szülőről, karriert, családot akar, vagy lelkiismeretfurdalás nélkül nyaralni.
válasza: válasza:Én a helyedben amint megvan a diploma, mennék külföldre, és amint lehet, egy 24 órás ápolót fizetnék, hogy a nagyapád helyzetét is megkönnyítse.
És ezt az egészet már most elmondanám, hogy hozzá tudjon szokni a gondolathoz, nem hagynám az utolsó pillanatra.
Aztán később egy jobb otthont keresnék neki.
válasza: válasza:Ez a hozzászólásáradat és a hozzászólók NULLA empatikus készsége tökéletes lenyomata a mai Magyarországnak.
Mi sem természetesebb annál, minthogy az édesanyja életét megtörő tragédia után magára hagyjuk az anyánkat, bedobni valami otthonba és világgá menni!
Ennél a világon nincs természetesebb!
54-est is jól lepontozták, pedig teljesen igaza van...
9-est is...
Szóval valóban lássa mindenki: ez a magyarok hozzáállása egy -legfőképp empátiára- szoruló emberhez.
Csodálkozunk hogy országunk ott tart ahol? Csodálkozni mer bárki ezen? A fogyatékkal élőt dugjuk be egy otthonba ne is lássuk, de az lenne a legjobb ha lelöknénk egy szikláról. Nem viszi a pénzt.
Gyönyörű!
Ahová meg menekültök ugye... Nyugatra... csoda hogy REMEG a külföldi attól a szótól is hogy magyar. persze mert ezt a hozzáállást viszitek magatokkal! NEM CSAK EZT.... a primitív, nulla szociális érzékenységet hanem minden más itthon belétek rögzült rákfenét is.
Nyugat-Európában, de legfőképp az USA-ban egy sérült embert mindenáron segítenek. Írd és mondd... mindenáron. Ezer tapasztalatom van, nem levegőbe pofázok mint itt a 99%.
Na csak ennyit, további jó elmélkedést arról hogy a Kérdező Édesanyja egy gonosz, gusztustalan, mérgező fogyatékos. A Kérdezőből pedig a csíráját is elfojtani az Édesanyja iránt érzett empátiának, neadjaisten szeretetnek, törődésnek.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!