Mit tehetnék a szüleimmel?
Állandóan szenvednek. Lelkileg és testileg rossz állapotban vannak, lehangoltak, életkedvtelenek és semmibe nem kezdenek bele, mert "úgy sem sikerül". Hiába kérem őket, hogy orvosi segítség kéne, de nem. Hiába kérem őket bármire is, nincs semmi bajuk.
Rühellem hallani, látni és érezni a szenvedésüket, ami rosszabb, hogy semmilyen segítséget nem fogadnak el. Sokszor megverném őket, hogy takarodjanak el már orvoshoz, sírhatnékom van az állandó nyomorúságtól. Tudom, sokan leszólnak majd az utóbbi mondatomért, de kérlek szépen titeket segítsetek.
1-es vagyok. Nehéz helyzet ez: te érzékelhetően "jó viszonyt ápolsz" az érzéseiddel, ők viszont nem.. Te "mennél előre" és "húznád őket", ők viszont "süllyednek" és "rántanának magukkal".. Ebben a közegben "széttartás" van, nem pedig "összetartás"..
Amit tudsz tenni (és értsd ezt jól): mész a "magad útján" - amennnyire ezt a helyzet engedi..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!