Miért gondolják érzelmileg gyereknek ès gyerekgyűlölőnek azt, aki nem szeretne gyereket?

Azok mondanak ilyet, akik attól érzik magukat sikeresnek és teljes embernek, hogy vállaltak gyereket. Aki gyerek nélkül is okés volt önmagával, az gyerek után sem fog azzal foglalkozni, hogy más szül vagy nem szül.

4. Az, hogy valamit nem szeret valaki, nem akar olyat az életébe, még nem fogja gyűlölni azt a dolgot. Én pl. se gyereket, se lovat nem akarok magamnak, mert nem okozna boldogságot, túl sok idő, pénz és energia, mégsem gyűlölöm egyiket sem és totálisan leszarom, hogy mások vállalnak-e bármelyiket. Gyűlölni valamit pont hogy energiabefektetés, az ember akkor is foglalkozik vele, az egy aktív dolog. Igen, egy gyerek tönkretenné az életem, ahogy az is, ha rám sóznának bármi olyat, amit én nem akartam és se időm, sem energiám, sem pénzem nem lenne vele foglalkozni. Te miért nem tartasz pl. elefántot?

Úgy gondolom, hogy mi emberek, sokfélék vagyunk.Így vannak gyerekgyűlölők, és gyerekszeretők, önzetlenek és önzők is. Nem mindenkinek való a gyerek, arra meg kell érni lelkileg. Bármilyen fura is, de ez nem intelligencia függő, egészen egyszerű képességű nők is képesek bölcsen, odaadással nevelni a gyerekeiket.

Elmondanám, hogy nálam hogy ment ez a gyerek-mizéria.

Fiatalon természetesen én sem vágytam gyerekre, de nem vetettem el soha az ötletet.Azt már tizenévesen tudtam, hogy egyedül nem fog kiteljesedni a személyiségem, szerelmes típus voltam, viszonylag fiatalon lett is párom. Pedagógusként végeztem, mivel arra is rájöttem, hogy nekem nem elég egy menő autó, nem elég az utazgatás,a puccos budai közeg, a jó kereset a boldogsághoz. Rájöttem, hogy én nem fogok napi 14 órákat munkával tölteni, másokkal versengeni egy jó projektért, engem ez nem hoz lázba. Fiatal koromban jártam felkapott külföldi helyeken is, nem éreztem, hogy ez a kikapcsolódás a kiteljesedés csúcsa lenne.

Észrevettem, hogy vannak olyan katartikus pillanatok, amik amolyan kegyelmi állapotok, amik csak úgy maguktól jönnek, mint amikor egy munkahelyen hirtelen elhallgat mindenki és "átrepül egy angyal" a helyiségen. Ezeket a pillanatokat élem meg a tanításban.

Azt kezdtem el érezni, hogy igazán semmi nem tesz egésszé, amit a világ kínál, csak ezek a pillanatok voltak, amikor egésznek éreztem magam. Ma talán ezt hívják "flow"-érzésnek. Úgy éreztem, hogy egy gyerek lesz az, aki ezt az érzést folyamatosan meg tudja adni, akit szerethetek és viszont szeret. Minden más a világon csak pótléka lenne a gyereknek.

Életem legjobb döntése volt a gyerekvállalás. Egy megváltozott életforma, felelősség, de minden teher mellett nincs hiányérzetem az életemben. Akinek az életét egésszé teszi a karrier, a sorozatok nézése, vagy egy alkotó tevékenység, annak el tudom képzelni, hogy nincs szüksége gyerekre. Aki nem érzi azt, hogy a gyerekvállalás örömforrás, annak nem is kell vállalnia.

44F

Jelen pillanatban úgy érzem nem szeretnék saját gyereket.

A családban van több is. Nagyon szeretem őket, mókázunk, vigyázok időnként rájuk. Szeretnek ők is engem. Viszont látom hogy élnek, mennyi nyűg van velük. Egyszerűen képtelen lennék ezt csinálni...:D

Mikor mind az 5 egyszerre van nálunk és hazamennek akkor úgy érzem magam, mint akin átment az úthenger. :D

Érdekes amúgy, mert idegen gyereket meg egyáltalán nem tudok elviselni. Nem ájuldozok egy idegen baba láttán hogy jajj de édes...

31/N

Rá kell hagyni, aztán csá.

34 vagyok, de minden családi összejövetelen ez a téma. Elengedtem már.