Rossz ember lennék amiért nem vagyok mellette?

Röviden: apám hosszú évek óta rákos, kemoterápiával tartották szinten jelentős életminőségbeli romlás mellett. Amiben tudtunk, segítettünk mindig, de a szüleim egyébként mindig is olyan emberek voltak akik nem vagy nehezen fogadnak el külső segítséget, még ha az történetesen a gyerekük.

2 hónapja a szokotthoz képest is romlott az állapota, az elmúlt 1 hónapban pedig padlógáz: egyik napról a másikra pelenka, nem eszik, nem iszik csak amit anyám beletöm, szellemileg is leépült, nem tudja, hogy nappal vagy éjszaka de már minket sem ismer meg mindig. És dől belőle a véres váladék.

Lehet, hogy emiatt rossz ember vagyok, de szerintem már a kórházban lenne a helye, de anyám makacsul ragaszkodik hozzá, hogy nem fog egy koszos elfekvőben elhunyni. Egyedül gondozza, teljesen ki van idegileg, igazából már átlépte a teljesítőképessége határát.

Én nem lakok ott és azt sem tehetem meg, hogy hiányozzak a munkából. 1-2 nap esetleg igen (ilyen korábban többször is volt egyébként), de hetekre nem és őszintén nem tudnék vele semmit tenni. Anyám is megjegyezte, hogy ő egyedül már kevés, de kórházról hallani sem akar. Szeretem apámat de nem érzem úgy, hogy ebben a helyzetben én lennék a megoldás.

Emiatt folyton rosszul érzem magam, szörnyű ez a helyzet.