Miért van az, hogy sosem jó amit csinálok?

Huszonéves nő vagyok, aki még otthon él. Igen, nem szeretem magam eltartatni viszont most végzem a második szakmám amivel már tudnék pénzt keresni. Sajnos az első kiesik, mivel a betegségem miatt nem végezhetnek fizikai munkát. Gyenge a szemem, plusz nőgyógyászati probléma miatt nem vagyok terhelhető.

Itthon általában mindig azt kapom meg, hogy nem csinálok semmit és ssoem vagyok itthon. A páromhoz szoktam hétvégén menni, mivel ott normálisabbak a körülmények. Van rendes ágy, fűtés, stb. Ķ

Ő is jönne, viszont nálunk a házban csak a szobámban van valami fűtés, az sem valami sok. Itt nincs nagyon magántér sem, mivel az én és anyukám szobája össze van nyitva a fűtés miatt. (Cserépkályha.)

A másik ugye az ágy kérdés, mivel az én ágyamon nem fér el két ember és eléggé kényelmetlen is, mivel vékony a matrac és nemrég eltört. Aztán így lett ugye összecsavarozva.

Sajnos a fürdőben is hasonló a helyzet, ott egy hordozható, gázpalackról működő fűtőtest van. Konyhában és nappaliban, előszobában nincs fűtés.

Édesanyám sérelmezi hogy folyamatosan lelépek és elmegyek itthonról. Volt egy időszak, amikor nem laktam itthon. Aztán az akkori barátommal szétmentünk. (Próbáltam albérletet fizetni, de ő nem adott bele, egyedül meg nem ment, plusz messzebb is kerültem Pesttől.)

Igazából már Kiskorom óta sajnos ilyen velem. Nem igazán tudok neki megnyílni, sem őszintén beszélni. Sokszor lehord és volt hogy meg is vert. Ő azt mondta, szerintem ez a normális, ha a gyerek rosszat csinál. Kiskoromban nem voltam azért annyira rossz gyerek, mivel alig mertem bármit is csinálni.

A kérdésem az lenne, hogy vajon ez mikor fog megváltozni? Próbáltam az évek alatt a kapcsolatot rendezni, de nem sikerült. Egyébként a sztoriból rá is lehet jönni, hogy egyedül nevel, születésem óta.

Szóval próbálok itthon is helyt állni, az iskola, kapcsolat és diákmunka mellett. Próbálom a saját kiadásaimat rendezni, de mostanában sajnos nem sikerült.

Mivel nemrég lebetegedtem, így most kiabálva megkaptam mindent is, hogy ő egyedül mos hétvégén, egyedül csinál mindent és én mindig lelépek. Tényleg ennyire rossz ember lennék? :(