Nők-férfiak, akikkel gyerekkorukban előfordult, hogy komolyabban megverték őket a szüleik. Hogy tudtátok feldolgozni, hogy ez ne nyomja rá egész életetekben a bélyegét a szüleitekkel való kapcsolatotokra?

"Utána emlékszem, csak úgy az udvaron mondogattam "bántanak" meg "anya bánt". Hátha valaki mellettem lesz és hallja. Bizony, nem hallotta." - Édes szívem <3 Most megríkattál :'( <3 Ha én ott lettem volna, biztos magamhoz öleltelek volna, és beszélgettem volna veled.

Annyira rossz olvasni, hogy a szülők pillanatnyi hangulata, kedélyállapota miatt embereket képesek megnyomorítani. Főleg felnőttként kell tudni kordában tartani az érzéseinket, egy pár éves gyermek erre még képtelen!!! Ehhez képest a legtöbb szülő viselkedik úgy, mint egy gyerek - ez qrva gáz szerintem.

Itt szuszog mellettem a kisbabám. Úgy érzem, hihetetlen szerencsém van, hogy ő itt van nekem. Már évekkel ezelőtt megfogadtam, hogy sose fogom őt bántani, és főleg nem fogom a pillanatnyi hangulatomnak kitenni. Tudatosan később vállaltam gyereket, mert a szüleimet túl fiatalnak tartottam a gyerekvállaláshoz. Anyám 24, apám 27 volt anno, mikor megszülettem. Éretlenek voltak és ez meglátszott a nevelésemen is. Engem is "rideg tartásban" neveltek - mindig csak utólag derült ki, hogy amit csináltam, az rossz, és mint olyan, büntetést érdemlek. Egyszerűen nem voltak lefektetve a szabályok előre, mindig csak utólag derültek ki. A mai napig lenéznek, és hülyének néznek, pedig többet tettem le az asztalra mindkettőjüknél. Most éppen az zavarja őket, hogy nem úgy táncolok, ahogy ők fütyülnek a szülésem óta. Főleg anyám van rám megsértődve. Sajnálom őt, amiért ilyen egyszerű a felfogása, de most a baba az első nekem. És saját magamat raktam a rangsor 2. helyére. Kapom is az ívet ezért, de erre számítottam is :D Letojom, majd megszokják :)

33.

És anyád ezt hagyta?

37.

anyu eleinte még probált tenni ellene valamit de kevés sikerrel