Mit tegyek, ha az anyám viselkedése egyre kellemetlenebb nekem?

Szeretője van fél éve, ami a férje előtt titok, de amúgy meg kb. úgy viselkedik, mint egy felelőtlen kamasz. Elmegy ebédelni a pasival, odahívja a házunkhoz napközben, vagy éppen ő van nála egész hétvégén, és mikor a férje kérdezi vasárnap, hogy amúgy hol volt, az a válasz rá, hogy semmi köze hozzá.

Havonta-kéthavonta feljött hozzám is mindig, ilyenkor programoztunk valamit, vagy elmentünk vásárolni, esetleg wellnessezni. Most a pasi nélkül két métert sem tesz, hozza magával, vagy nem is jön el, csak felhív, hogy otthon azt mondta, nálam lesz és majd ha a férje hívna, mondjam már azt, hogy pont most indult haza...

Itt a pasi kb. otthon érzi magát a lakásban, tegnap is elkezdett benézni a sütőmbe, hogy elvannak-e mosva a tepsik, aztán egyszer csak kiszól a hálószobámból, hogy én az ajtó mögötti részt szemetesnek használom!? Mondom nem, oda teszem, amik máshová nem illenek/nem férnek, erre hallom, hogy elkezdi kipakolni azt a részt, és mikor mondom erélyesebben, hogy minden jó úgy, ahogy ott van, még anyának áll feljebb, hogy ne szóljak így rá. Hát bszki, az én barátom sem megy el anyám házába pakolászni...

Ami még rosszul esett, hogy anyával minden nyáron megyünk kettesben nyaralni, mondtam, hogy lassan le is foglalhatjuk, erre összemosolyognak a pasival és mondja anya, hogy ők azt találták ki, hogy a pasi is elutazna velünk. Mondom és hogy lesz, majd a férje mind a kettejüket felhozza a reptérre? Nem, hanem engem és őt kivisz a nevelőapám, a pasival meg majd csak bent, a kapunál találkoznánk. Nekem meg baromira nincs kedvem egy félidegennel nyaralni menni...

Ráadásul már mondtam anyának, hogy itt Pesten sokan vannak nagyon a szülővárosomból, ha hozza is a pasit és megyünk valahová, ne csimpaszkodjon már bele úgy, mint a majom az anyjába, nem kell a nyílt utcán, vagy az étteremben smárolni, az ölébe tenni a lábát stb. Mert ez kellemetlen alapból, úgy meg főleg, hogy otthon férje van. Ennek ellenére három hete ment a szokásos műsor, nyalják-falják egymást az utcán, ismerőseink sétáltak el tőlünk fél méterre. Anyám utána engem szúr le, hogy miért nem tudok ilyenkor szólni. Szóltam, direkt kértem már az első ilyen után, hogy ezt kettesben inkább, a négy fal között, nem Budapest belvárosában.

Nekem ez az egész kellemetlen és kínos. Alapból a pasi sem szimpatikus, elég egyszerűnek tűnik. Anyámnál meg nem értem, hogyha ekkora a szerelem, miért nem akar elválni a férjétől... Vagyis sejtem, valószínűleg a pasi tetszik neki, de a szoba-konyha lakása, meg a 20 éves Skodája már nem annyira, hogy ezért elcserélje a mostani életszínvonalát, minden extrájával együtt.

Tegnap is, miután hazaértek tőlem, beszéltem vele és kértem, hogy legközelebb egyedül jöjjön, ha jön, mert vele szeretnék lenni, nem a soft porn nézője akarok lenni. Kiakadt, hogy ő azzal jön, akivel akar és hogy miét fáj nekem őt boldognak látni és hogy így akkor nem is jön többet. Szóval ő van megsértődve, mert szerintem ez így nem helyénvaló egyáltalán.

Hogy leheljek belé egy kis józan észt?