Volt olyan helyzet, amikor felemeltétek/ordítottatok a szüleitekkel?

Igen, 1x...

Egész gyerekkorom végigverte nevelőapám. Anyám vegignézte. Tűrtem egy szó nélkül. Kamasz koromban már nem vert, de bármit is csináltam, en voltam a szar. Hiába jártam suliba, nyelvvizsgáztam, dolgoztam, tettem le nem kevés pénzt nekik, mindig csak azt kaptam, ez kevés.

Csak tűrtem. Aztán 1x betellt a pohár. Ordítás, vita, csapkodás közepedte elköltöztem fél óra alatt.

13 vagyok.

Kérdésre válaszolva: többször is volt. X ideig voltam a szülőknél aztán nagyszülőkhöz kerültem, ahol nem csak ők voltak.

Így visszaemlékezve volt hogy kiakadtam gyerekként és hergeltek.. felnőtt emberek hergeltek egy gyereket többször is egyébként. Dühkitöréseim voltak, olyanokat csináltam amit szégyellek, hiába voltam gyerek.

Aztán egyre értelmesebb lettem. De be kell valljam volt hogy a mostoha húgomat ugyanúgy hergeltem kamaszon, mint akik engem gyerekként. Ezt már nagyon bánom. Később még 18 évesen is otthon éltem és már csak párszor fordult elő és amikor rájöttem hogy megint mit hogy csináltam akkor bocsánatot kértem tőle. Most már nem élek ott, egyre jobban kezd kikopni belőlem az az én. Most már "csak" mérgelődök, néha azért tudnék tányért törni, de az nagyon ritka. Olyan félévente egyszeri érzés, ha összegyűlik a sok gond.

Komplikált gyerekkorom volt és ebből a szempontból nehéz is. A nagyszüleim sok mindent megtettek értem, de sok mindenről nem beszéltek velem, amiről kellett volna.

Igen, volt, mert apám azt az elvet képviselte, hogy a felnőttnek van igaza.

Csodás, csak éppen nettó hülyeség, és számtalanszor vitáztunk, mert merészeltem véleményt nyilvánítani valamiről, és nem bek...soltam, mint az ő fejecskéjében élt a dolog.