Még nincs gyerekem. Rossz apa lennék, hogyha szeretném a gyerekeimet, felelősen, tisztelettudóan, de nem áldoznám fel magamat értük? Nem is "igen, rossz" vagy "nem, jó" válaszokat várok, hanem tapasztalatokat inkább.

A Down-osok 99%-a SÚLYOS beteg.

Egy romantikus ábránd a vicces mosolygós cuki Down-os vagy bármilyen auti stb gyerek, a valóság meg ezzel szemben az, hogy kicsiként amíg kezelhető, oké, mert lefogod, ha dühöng.

Egy 190 centis kamasszal mit csinálsz, ha "bekattan"? Hát semmi, imádkozol, ne verjen meg.

Nőként írom: ha megtudnám, hgy sérült a gyerekem és már nem abortáltathatnám, nem vinném haza.

Nem szemétségből, hanem mert dolgoztam sérült gyerekekkel, és még az enyhe értelmi fogyatékosság is megöli az embert a házasságot, hát mgé ha középsúlyos vagy súlyos.

"Ha születne egy sérült gyerekem, mindent megadnék neki, de ha nem lehetséges, akkor odaadnám egy gazdag nevelőszülőnek"

Hát persze, a világ tele van gazdag nevelőszülővel, és mind csak arra vár, hogy a te sérült gyerekedet nevelhesse, és a bébiszitterét fizethesse. Még össze is fognak majd verekedni, hogy ne a másik gazdag nevelőszülőnek add a gyerekedet, vagy ezt hogy gondoltad?

#11

Azt nem tudom mikor mutatható ki, én biztosan elvetetném.

Ha otthagyod, az életed már nem lesz a régi, legalábbis én nem tudnék már úgy élni, abban a tudatban, mint előtte.

Tudod, van a családban Down-os "gyerek". 190 cm magas, kb. 120 kg-s srác, egy 3-4 éves kisfiú agyával. Az apja erős testalkatú, ő többnyire le tudja fogni, ha bekattan, az anyját viszont már párszor a falhoz vágta. Minden átmenet nélkül tör ki belőle az agresszió, olyasmikért, amiről te el sem tudod képzelni, hogy probléma lehet.

Ez igazából nagyon nem olyan, mint a gagyi amerikai filmekben, ahol széles mosollyal labdáznak a parkban a "gyerekkel", aztán egymásba karolva hazasétál a család a naplementében.

Ha kiderül a betegség a megszületése előtt jobb elvetetni ha nem állsz készen "feláldozni" az életed.

De ha valami ok miatt nem derül ki időben és világra jön, szerintem aki abban az 5 perc "elkészitési időben" f.sza gyerek és készen "áll" akkor álljon utánna is készen mikor már nevelni kell és gondoskodni róla. Egy gyerek vállalás felelősséggel jár és egészséges gyermeknél sem tündérmese az egész.

Valamilyen szinten az egész gyerekvállalás olyan téma, hogy az életed egy részét adod érte.

Egyébként ez a döntés 2 szülőn áll, pont annyira mint mikor eltervezitek, hogy lesz vagy nem gyereketek.. és itt most nem a "becsúszott" kategóriáról beszélek. (Ez az én véleményem, ettől függetlenül lehet eltérő másnak a véleménye)

Én ha tudnám hogy beteg lesz, elvetetném. Ha a vizsgálatok során nem derült ki, és betegen születik akkor inkubátorban hagynám.

Tuti nem vállalnám. Nem áldoznám fel az életemet és végignézni se akarnám a szenvedését.

A szomszédom gyereke autista tizenéves. Egész nap (tényleg egész nap) kint hintázik a kertben és visítozik, közbe ugyanazt az egy számot hallgatja visszajátszva. Mindegy milyen meleg van, vagy fagy, akkor is hintázik.

Másik, rokon gyereke; szintén hintázik, de ő már idősebb és dugni is akarna. A mamáját is megfogdosta. Szegény öregasszony nem engedi be a házába.

Az utcán is gyakran látok fogyatékos felnőtt gyerekkel anyákat. Mi lesz velük, ha anyu meghal? Ha lányok akkor tuti kihasználhák majd őket, akárhova kerülnek gondozásba...

Szerintem gonoszság, önzőség ilyen gyereket bevállalni.

Ez nem élet se a gyereknek, se szülőnek.

Azért dolgozzak, etessem meg minden hogy kint hintázzon a kertben egész nap. A nevét se érti. Egy kutya jobban megéri, okosabb. Tudom tuti lepontoztok ezért, de így érzem.

Naponta látom és hallom a szomszéd gyereket. Ez a létezés kínzás.

Ha otthagyod, az életed már nem lesz a régi - ha hazaviszed ÉLETED nem lesz, és nem csak neked, hanem a komplett családodnak.

Elfelejtheted a munkát, a kirándulást, a szabadidőt, az intimitást, ha van másik gyerek, ő 100% háttérbe szorul. Gyakorlatilag egy teljes családot tönkretesz ez a helyzet, HA otthon ápolják a sérült gyereküket.

A férj kétműszakozik, mert az államtól semmi támogatást nem kap a gyermekét ápoló (ja bocs, vagy 30 ezer huf), ergo nincs otthon, esetleg még ő is belerokkan...

Kizárt.