Milyen téren szóltok bele az egyetemista fiatok/lányotok életébe, ha ti tartjátok el nagyobbrészt?

Mindenki a saját érzelmi érettsége alapján "szól bele" egy felnőtt életébe.

Ha jól végezted a dolgod, nem kell semmibe, mert magától tudni fogja a "szabályokat".

Inkább te mibe szeretnél bele szólni? Az érdekesebb.

Szerencsére kollégiumban laktak egyetemistaként. Ha itthon lettek volna, nehezebb lett volna mindnyájunknak.

Nem tudom mit takar a kérdésbeli beleszólás, de úgy általánosságban annyi, hogy a felnőtt gyerekemtől ugyanazt várom el, és várhatja el ő is tőlem, amit más felnőtt családtagomtól. Legyen ez a pihenése/m zavartalanságától a vendéghíváson át, a környezet tisztaságán keresztül a közös programok tervezéséig bármi.

Azt tudom el mondani hogy nálunk mi volt.

-Ha később jövök haza, haza kell szólni.

-Ha vki át akar jönni előtte szólni kell.

-Részt kell venni a közös étkezéseken. (Hiába máskor ennél.)

Alap, hogy vegye komolyan a tanulást. Ha nem teszi, nem tartom el.

Érjen haza a megbeszélt időre, tartson rendet maga körül, tartsa be a megbeszélteket.

Érje el minimum azt az átlagot, amivel bent tud maradni államilag támogatottan, így a költségeket minimalizálva, ne buli legyen buli hátán, vegye komolyan.

Ha adok neki pénzt, azt ne úgy költse el, hogy mindennap 2 doboz cigire meg alkoholra vízen és kenyeren élve, hanem rendes ételt vegyen magának.

Olyan barátokat, párt szerezzen magának, akik felfelé viszik, ne olyanokat, akik lehúzzák és arra motiválják, hogy hagyja ott az egyetemet.

Ez a megbeszélt időben hazaérés olyan, hogy bármilyen közlekedési probléma bezavarhat, de azért azt tudjam kb melyik nap melyik napszakban, hogy tudjam mikorra kell főzni neki.

De természetesen az lenne a legjobb, ha egyetem mellett vállalna valami munkát, sokan dolgoznak valahol pénztárosként vagy gyorsétteremben, ahol az órarendjének megfelelően állíthatja be a ráérését.