Nem szeretek hazamenni az anyukámhoz. Mit tennétek?

Szóval te házhoz mész a pofonért.

"Régen azt hittem szeretek itthon lenni, de amint átlépem a küszöböt egyszerűen érzem, hogy az energiaszintem is lejjebb megy, azonnal védekező pozícióba vágom magam, és végig arra figyelek , hogy anyának minden jó legyen és még így is folyamatosan kiabálásokba fullad a látogatás."

Olvasd vissza magad. Szerinted ez normális? Gondold végig. Van egy ember, akit nagyon szeretsz. Te mit tanácsolnál neki? Hogy menjen csak, had érezze rosszul magát és szenvedjen?

Úgy gondolom, te is tudod mi lenne a helyes. Csak időbe telik, amíg elfogadod.

Ja, szeresd... Na persze. A ver nem kotelez szeretetre. Egyszer van ver szerinti anyja az embernek, de elete is csak egy van mindenkinek, nehogy mar sajat magat mergezze! En annyira szeretem anyamat, hogy egy giliszta elete tobbet jelent az ovenel. El vagy hal, letojom. Mar nem utalom, de nem szeretem, mert nincs miert szeretnem. Az, hogy megcsinalt nem erdemel dicseretet, nem en kertem, hogy szexeljen, aztan kihordjon, aztan nem megy neki es jon-megy-jon-megy-jon-megy. Apamat? Na, vele majdnem pont ugy voltam, mint a kerdezo az anyjaval, csak en meg itthon lakok. Hat, apamat amennyire imadtam, mara annyira haragos erzelmeim vannak iranta. O egy energiavampir, egy idiota f@sz, akinel be vagyok feszulve mar a puszta letezesetol is. Szerinte mindig en vagyok a hibas, az en "hulyesegem" mergesiti fel. Es soha nem erti, mi a problemam. Nehez elete volt? Igen, hatarozottan! Elnezo voltam? Igen, nagyon is! Van az a hatar? Meg jo, hogy van! Eljutottunk arra a szintre, hogy amikor majd a pocsek eü allapota miatt varhatoan tiz even belul meghal, a fajdalom mellett bizony nagy megkonnyebbules is lesz, hogy nem kell tartanom tole, a viselkedesetol, a szavaitol, a "mergezesetol", amik szerinte nincsenek is.

Nem kotelezo szeretni. A szeretetert tenni kell, de ahogy valamikor tett erte valaki a tisztelettel egyutt, ugy ugyanezeket el is lehet vesziteni, ha a viselkedese olyan iranyba fordul.

7-es, amiket itt összehordasz, az egyszerűen borzalmas!!! Próbáljon túllenni rajta? Azon, hogy eltapossa, mint egy férget? Mért kéne azon túllenni? Egy darab anyja van, igen. És? Az most valami érték, ha valamilyen rokonból egy van, ha meg kettő, akkor már nem? Ekkora sületlenséget! Szeresse, amíg lehet? Mit szeressen egy gyűlöletes gazemberen? Mért kéne szeretni azt, aki bánt? Bolondok vagyunk mi? Rájön, hogy mit veszített? Dehogy! Arra jön rá, hogy végre megszabadult, és nem nyomasztja, nem bánthatja többet a kínzója! Kívánná, hogy bárcsak kiabálna vele? Kivan neked a 4 kereked? Te visszasírnál valakit, aki mindennek elhord, mocskol? Komoly baj van nálad, ha te így gondolod! Senki sem tökéletes? A tökéletesség ennél a gyűlöletes bántalmazónál fel se merül! Fényévekre van tőle, ez egy patkány! Úgy kell elfogadni egymást, ahogy vagyunk? Mért? Ha a te rokonodat mondjuk meggyilkolja valaki, akkor te szépen el fogod fogadni a gyilkost, mert fogadjuk el? Ez az anya gyakorlatilag egy gyilkos! Tönkreteszi a saját gyerekét! Pont rajta csattan? És? Az embereknek el kell tűrniük, hogy pont rajuk csattan? Ijesztő, amiket írsz! Totál félrement gondolkodásmód!

Egyetlen dolog igaz abból, amit írsz: Hogy egyetlen életünk van! És azt az egyet nem teheti tönkre egy féreg, mert nem lesz másik!