Régen miért tudtak jobban együtt élni generációk, mint ma?

Én is úgy gondolom, hogy muszáj volt.

Illetve nagyon mások voltak az emberek igényei.

Nem láttad, hogy hogyan élnek a világ másik felén, ma meg bárki kiteszi közösségi médiára mindenét.

Akkor még örültek a fiatal párok, hogy meghúzhatják magukat a szülőknél. Ma már ciki. Akkor még tök természetes volt, hogy valaki albérletben kezdte a családi életét, oda született az első gyerek. Ma már azt is sokan elítélik.

Ma sokan nem ugyanabban a faluban, városban képzelik el az életet, ahol a szüleik, így eleve ki van lőve a közös ház, lakás.

Biztos jó régre gondolsz,mert már a nagyanyáim sem éltek együtt felnőttként(gyerekként igen) a szüleikkel, és a nagyanyám most halt meg 93 évesen.És a mamám mesélte, hogy a nagymamája volt a"Főnök",az anyjának/apjának mindig azt kellett csinálni amit mondott.És volt egy másik lánya is akit házi abortuszra kényszerített,amibe a lány bele is halt.(hivatalosan öngyilkos lett)Ennek a halott lányának volt már egy gyereke, és nem engedte,hogy az édesapja elvigye,mert utálta a pasast.De közben meg bátor is volt,mert 56-ban meg kb az élete árán is védte az unokáit,bármikor lelőhették volna.

És nem azért éltek régen együtt,mert annyira jó volt, hanem mert nem volt más lehetőség.Az emberek nem munkahelyre jártak, hanem gazdálkodtak,mindenki, a gyerekek is dolgoztak az állatokkal/földeken/veteménybe,hogy éhen ne haljanak.Csak együtt tudtak életben maradni.

Hidd el, hogy nem voltak annyira boldogok,olvasd el pl ezt:

[link]

"Tök boldogak voltak" - félelmetesen naivnak kell lenni ahhoz, hogy ezt valaki komolyan elhiggye.

Dehogy voltak boldogak, csak a fiatalabb megszokta, hogy neki ott kss a neve, a mama a főnök, amit mond, az úgy van, pont.

Költözni nem tudtak, mert a nő nem dolgozott, csak gyereket nevelt, és nyelte az anyós vagy a saját najyának a f...gait.

Nyilván nem volt minden együttélés happy.

De az tény, hogy akkor sokkal inkább tudtak kompromisszumot kötni az emberek, mint ma. Valamit valamiért. Ahhoz, hogy be tudjon járni faluról városba dolgozni, kellett a nagyszülő, aki vigyázott a gyerekre. Vagy ahhoz, hogy gyűjteni tudjanak saját ingatlanra, jó volt a szülővel élni pár évet.

Hú, 10-es, de durva a linked, a kérdezőhöz hasonló naiv lelkeknek nagyon ajánlatos elolvasni.

"Kicsinyeik halála nemigen verte le az anyákat, nem búsult miattuk a család sem. Különben is megszokták"

Ez a linkelt könyv nagyszerűen bemutatja, milyen is volt annak idején, köszönjük 10-es válaszoló.

"A gazdán kívül vajmi kevés joga volt bárkinek is a nagycsaládban. Neki „ellent mondani semmiben nem lehetett, féltünk tőle, mint a tűztől”. Ha valamelyik fia szólni mert, rövid volt a válasz: “nekem a szarom ne parancsoljék!” A gazda kiadta annak az útját, aki nem engedelmeskedett. “Azt űzhette el, akit akart.” Akit kiutasított a családból, nem követelhette a vagyonrészét, „jó volt, ha kapott egy fejszét meg egy pár forintot”. „Nem volt hová menni, itt meg legalább volt mit enni. Inkább hallgattunk.” Ha a családtagok valami összeszólalkoztak egymással, az öreg csak egyet szólt, aztán már csend is lett: „nyavalya kutyái hallgassatok enyém házamban nem lehet veszekedni!”

16

S azt is számold hozzá, hogy a legidősebb adatközlő 1868-as születésű volt.

Ez nem a középkor, hanem az elmúlt max 150 év valósága.

A neten amúgy ott az egész könyv, ha valakit érdekel.

Milyen régen? Mindenki ír mindent, akkor is, ha ott sem volt, és nyilván minden család teljesen egyforma volt...

Nos, nyilván nem, de több ember, több konfliktus lehetőség, másrészt mostanában mindenki a naprendszer közepének hiszi magát.