Visszamennél a szüleidhez azok után, hogy kirakott téged otthonról?

#3: Én is ettől tartok, de ezt a kizárósdit most játszották el először.

A nagyszüleim szerint kéne adnom nekik még egy esélyt, csak utána kéne végleg elköltöznöm tőlük.

Állítólag ő maguk is belátták, hogy messzire mentek.

#6: Nem vagyok az egyedüli unoka, az első vagyok, rajtam kívül van még 4 másik unoka.

Egyébként nem túl jó a kapcsolatom velük se.

#5: Amúgy igazából nem volt egy halálosan véres dolog, szerintem röhögni fogsz rajta, mert nagyon piszlicsárék voltak a dolgok.

1. Az előszoba helységből be akartam volna rakni a cipősszekrénybe a cipőimet, hogy ne kint legyenek, de sajnos az egyik nem fért be az anyám által kijelölt helyre, ezért apámmal megbeszéltem, hogy az ő részéhez rakom be, de anyám erről hallani sem akart.

2. Ki akartam vágni a szobámból (akarom mondani az ő lakásában az ő általa biztosított szobában) a felesleges cuccokat, többek között az ő cuccait is, mert rendkívül útban voltak, és már nagyjából lépni nem lehetett ott, annyira túl volt zsúfolva a szoba.

3. Nekiálltam több hete kidobálgatni a felhalmozott szemetet (kb. végtelen mennyiségű papírhulladék) és a szükségtelen cuccokat a szobámból, de sajnos ez nem tetszett neki, függetlenül attól, hogy ezek 1-2 kivételtől eltekintve az én cuccaim voltak, amiket a saját pénzemből vettem.

Egyébként anyám egy kényszeres gyűjtögető az apámmal együtt, akik szabályosan kötődnek a hulladékhoz. Azt csinálják, hogy a padlótól a plafonig feltöltöttek rendezetlenül mindenféle kacattal 2 tárolóhelységet, 1 garázst, illetve a többit, amit nem tud máshol tárolni, azokat a húgom és az én lakrészünkben tároltatja el, a lakáson belül sok százezres szekrényekbeb rongy állapotú cipőket, ruhákat, és több 10 kilónyi papírhulladékot tárol, mondván, hogy ezek jók lesznek még valamire. A szemetet nem dobják ki.