Lehet, hogy azért nem tudok férfiakkal normális kapcsolatot kialakítani, mert apa sosem foglalkozott velem?

tudnék példát is meg ellenpéldűt is. bonyolult dolgok ezek. a húgomra (féltesó, más apától) sosem volt kíváncsi az apja, nem is nagyon látogatta, néha évekig felé se nézett. hasonló problémákkal küzd, mint t e azzala különbséggel, h ő nem fél attól, h kihasználják, ellenkezőleg, nagyon akar pasit, de ők meg vhpgy félnek tőle, mert olyan furán csinálja. vhpgy nem találja meg velük a hangot. egy másik barátnőm gyönyörű, idilli családban nőtt fel, szerető és gondoskodó apukával. ő sem találja a férfiakkal a hangot, vhogy sosem akarnak "komolyan" kezdeni vele.

Ez csak a srácokra áll. Azok a pasik akik nem láttak apakéápet, képtelenek normális családot felmutatni. Max. akkor ha a nő erősebb náluk, és összefogja a családot.

Ahogyan már előttem is írták, ezek valóban nem egyszerű dolgok. Az emberi lélek nagyon bonyolult. De nagyon is közrejátszhat az apa képe, a családi minta a párkapcsolatok kialakításában. Az egyik barátnőm elment szakemberhez,(pszichológushoz), mert egyszerűen nem tudott normális párkapcsolatot kialakítani, valami okot mindig talált a szakításra 2-3 hét után, még ha az a legpitibb dolog is volt, már-már egyből a rosszat kereste a férfiakban. Kiderült, hogy neki is a családi viták miatt, az apai kép miatt vannak ezek a dolgai, hogy a családi veszekedésekből neki a rossz maradt meg, és tudat alatt már a végét keresi egy kapcsolatnak amikor az még el sem kezdődött. Énkép zavara van, bizalmatlan. Szerintem érdemes elmenned neked is pszichológushoz, ugyanis még nem léptél túl ezeken a családi dolgokon, még ha te azt is gondolod. Barátnőm is most rendszeresen jár pszichológushoz, azt ajánlotta neki a doki, hogy ameddig az énképe, és a hozzáállása nem változik, addig ne is kezdjen kapcsolatot, mert ugyanúgy vége lesz, legyen amúgy akármilyen normális egy pasi..

kb ugyanebben a helyzetben vagyok, és én is így érzek. ezek szerint akkor összefüggnek ezek a dolgok. a legjobb, amit tanácsolhatok, hogy hagyd figyelmen kívül ezeket a gondolatokat, mert én is ezt teszem.

Igen, így vagyok én is, csak anyámmal. Nem tanított meg az életre, a küzdelemre, semmire!!! Eddig csak a pofonokat kaptam...és még nincs vége....