15 éves vagyok, most alakul talán, hogy meglegyen az első barátom (16). Apukámnak viszont más a véleménye. Mit tegyek?

Még sose volt barátom >>úgy<<, de többnyire fiú barátaim vannak, tehát sokat lógnak nálunk, xBox-ozunk, vagy én megyek át hozzájuk, zenélgetünk, mozi, 'satöbbi. Ezzel szüleimnek semmi baja nem volt soha, van egy legjobb barátom, akit különösen szeretnek, mert nem tudnak róla semmit, csak jól 'moderálja' magát. Tipikus jófiú külső, szőke, kékszemű, nagyon jó zenész, rendes(látszólag) család. Amit nem látnak belőle a szüleim, az az, hogy körülbelül minden második nap betép, terít is különböző cuccokat, majd' minden hétvégén iszik, saját koncertjeit is nem egyszer nem tudta végigjátszani.

Mégis őt szeretik a legjobban, talán mert kiskorom óta a legjobb barátom, ha pánikrohamai voltak is sokszor segítettem neki.

A fiú, aki tetszik viszont más fajta. Nagyon rendes, sokat gondolkozik, jó vele 'filozofálni', a szüleim azért hiszik olyan semmirekellőnek, mint a cimborámat, mert dohányzik és deszkázik.

Egyik nap hazakísért, apu látta, hogy megöleltük egymást és adtam neki egy puszit.

Én minimálisan rossz kamasz vagyok, ritkán járok bulizni, akkor se iszok sokat, nem dohányzok, drogozok. A környék legjobb művészetijébe járok, a jegyeim is jók, 3nyelven beszélek.

Hogy győzhetném meg aput, hogy a kiszemeltem mellett a helyem, anélkül, hogy a legjobb barátomtól eltiltsanak?

15L

Köszi a segítséget!:)