Most ki a hibás? Anyukám vagy én?
Szóval a helyzet amennyire röviden csak tudom:
Nemrég itt ült a gépemnél anyukám, amíg én hajat mosni voltam. Beértem és vártam, hogy végezzen, hogy ideülhessek hajat szárítani.
Közben felhozta, hogy megint el van dugulva a lefolyó a zuhanykabinban a hajammal... mire én mondtam, hogy egyik nap mikor bementem már el volt dugulva és korábban nem volt olyan, tehát csak a húgom hajától lehet, az enyém nem is hullik annyira.
Ebből aztán valahogy oda lyukadtunk ki, hogy én és húgom sose segítünk neki semmit a házimunkában, stb...
Aztán ebből pedig oda, hogy neki (anyukámnak) is vannak gondjai, de sose próbálok meg segíteni, pedig jó lenne beszélnie róluk néha. Én erre mondtam, hogy én meghallgatom, de sose jön oda, hogy beszéljünk.
Mire azt hozta fel kifogásnak, hogy ahányszor bejön a szobámba mindig elküldöm, hogy "írnék a neten valakinek éppen".
Ez igaz, szokott olyan lenni, hogy szólok neki, hogy írnék valakinek és ne nézze közben, de ez nem jelenti azt, hogy kiküldöm, viszont ő mindig így értelmezi és kimegy. Illetve nem is folyamatosan írok másoknak, tehát bőven lenne lehetősége szólni, hogy beszélni szeretne... De ahányszor bejön csak álldogál mellettem és néz... nem mond semmit, hogy beszélne... Ebből mégis hogyan értsem meg, hogy mit akar?
Én beszélnék vele a gondjairól, de mindig vagy vita lesz vagy duzzogás, mint amit most is csinál...
18/L
válasza:Aki észreveszi, hogy el van dugulva, takarítsa ki, és kész. Te is kitakaríthattad volna a lefolyót, nyilván nem esik le a gyűrű az ujjadról. De te hagytad, hogy "majd megcsinálja más".
Ha éppen írsz valakinek, kattints egy másik ablakra, ne förmedj rá, hogy "írok, nézz máshova!"
Kérdezd meg, hogy mit szeretne, de valahogy kicsit több kedvességgel, mint most.
Kommunikálni kellene, és figyelni egymásra.
válasza:Hát a 18 évesek ritkán érzik át a szüleik gondját.
Gondolj bele, mennyi gondja lehet veletek, Ti pedig egymásra kenitek a dolgokat, ahelyett, hogy időt szakítanátok a problémáira. Persze a korkülönbség miatt mind a ketten mást akartok, de Egy kis empátiával sokkal közelebb kerülhettek egymáshoz. Így 21 évesen mennyire szeretném, ha az én szüleim balhéznának velem, hogy eldugult a lefolyó! Addig beszélgess vele, amíg lehetőséged van rá. Később nagyon hiányozni fog.
Nem hiszem, hogy a problémái alatt a lefolyóra vagy hasonlókra gondolt. Elég nehézkes az anyagi helyzetünk és hasonlók... szerintem erre gondolt, hogy nem hallgatom meg... Pedig meghallgatnám, csak akkor tényleg mondhatná, hogy beszélne róla.
Mikor valakinek írnék és szólok neki, akkor nincs fent az ablak, csak azért szólok, hogy tudja, hogy előtérbe hozom és írni fogok valamit.
Tehát ha elmondaná ilyenkor, hogy mit szeretne, akkor tudnék is reagálni, de mindig csak álldogál és nem szól semmit.
válasza:Picinyem, akkor kérdezd meg.
Ha bejön és áll, akkor fordulj felé, és kérdezd meg: "mondd anyu?"
A lefolyót kitisztítottátok egyébként már?
válasza: válasza:Ha épp írsz:
Felé fordulsz, majd mosolyogva mondod:
-Egy pillanat, csak megírom, ülj le.
Ha nem írsz:
Felé fordulsz először is, majd megkérdezed, hogy miért jött. Pl.:
-Mondd! ( mosolyogva )
-Mi a helyzet? ( mosolyogva )
-Mizujs? ( mosolyogva )
Ha bemegy hozzád, és te ki sem bújsz a monitorból, nem csoda, ha nem szólal meg,csak áll némán. Kinek van kedve úgy beszélni a másikhoz, hogy látja a másikon, hogy az még arra sem méltatja, hogy ránézzen?
Mindamellett, lehet, hogy nem is feltétlen "panaszkodni" akarna, mindössze csak társaságra lenne szüksége, azért megy be hozzád.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!