Hogyan értessem meg anyával, hogy nem vagyok már kisgyerek, és szeretnék néha emberekkel találkozni meg ilyesmik?

Kicsi korom óta anya nagyon félt engem mindentől, de olyan szinten, hogy ha sötétedik, még a szomszédba sem enged át...Egész életembe soha semmit nem lehetett vele megbeszélni, nem is tud rólam semmit sem, próbáltam beszélni vele, de nem igazán ment... Ha egy éven 2x szeretnék barátnőmhöz elmenni, aki kb 15 percre lakik, akkor már egyből, hogy nem menjek már, minek megyek oda, meg ilyenek, pedig csak beszélgetünk, semmi rosszat nem csinálunk, ha meg barátnőm jön át, akkor meg előtte idegesíti fel magát, és ígyis magas a vérnyomása, meg cigizik is, és ha még fel is idegesíti magát, akkor meg még több cigit szív. Én meg úgy vagyok vele, hogy akkor inkább nem idegesítem fel, csak sokszor már kiborulok, volt már ideg összeroppanásom is, sokat dolgozom, mindent megcsinálok úgy, hogy még szólniuk sem kell, hogy megcsináljam, viszont kikapcsolódás az teljesen 0, barátaim is úgy vannak, hogy suliból ismerem még őket. Egyetlen helyzet van, mikor "elenged" bárhová is, hogyha az suli vagy hivatalos ügyintés. És mivel néha olyan jó 5-10 percet valakivel beszélgetni, így azt mondom anyának, hogy hivatalos elintézni valóm van. Nem akarok neki hazudni, de nála tényleg úgy van, hogy amiről nem tud az nem fáj neki, pedig soha semmi rosszat nem szoktam tenni egyébként, életemben 1 korty alkoholt soha meg nem ittam, nem cigizek, egyszerűen csak kikapcsolódásra vágyom néha, vagy csak arra, hogy elmenjek sétálni ... Egyszer volt úgy, hogy elmentem barátnőmhöz, és mondta anya, hogy délre legyek otthon, erre 12:3 percre voltam otthon, és utána úgy kiabált velem, meg hogy többet nem találkozhatok vele, nem mehetek hozzá, én mindig csak idegesítem őt, ma is elmentem nagynénjémhez, aki 3 percre lakik tőlünk, erre már telefonált, hogy hol vagyok, meg mit tudok vele beszélni ennyit, pedig kb fél órát sem voltam nála. Meg azért se szoktam megmondani néha neki, hogy valójában hova megyek, mert akkor tudom, hogy ideges lesz, és felmegy még jobban a vérnyomása, és félek, hogy valami baja lesz emiatt... Akkor inkább megmondom, hogy sulit intézni megyek és kész ... Persze ő mindenkinek azt mondja, hogy soha nem szólna bele az életembe, meg hiába mondja nekem, hogy menjek ide-oda, nem megyek ... Mondtam neki már, hogy el akarom kezdeni a saját életem, különköltözni a szülőktől, arra nem mondott semmit, de kitudja, mit csinálna, ha tényleg elköltöznék .. :( Van egy fiú testvérem, ő távol dolgozik tőlünk, de vele nem csinálta ezt. És én tényleg nem akarok, csak egy ici pici szabadságot, hogy néha kikapcsolódjak...