Anyám egy vadállat, remete módjára akar élni, elege van az életből, miért?

Előre leszögezném, hogy valamennyi agresszió rám is ragadt anyámról, és a nevelésem során, de én valamennyire tudom kezelni ezt, mivel idejében rájöttem, hogy valami bajom van. A probléma az, hogy egy vadállatként él a családban anyám, itthon botrány, nem hajlandó kommunikálni, csak csinálja saját dolgát (nem, nem szórakozik, dolgozik privátban varr), de akárhányszor megkérdezem tőle, hogy segíthetek-e valamit, ő olyan durván visszatámad rám, amilyen durván csak tud, leszid, trágár szavakat használva rám, lekicsinyít a testvéremhez képest és kiküld a szobából. Tulajdonképpen ezt állandóan ordibálással párosítja, 16 éves vagyok, de még egyetlen alkalomra sem emlékszem, hogy valamit valamelyik családtagommal úgy beszélt volna meg, hogy leülnek az asztalhoz és elkezdenek megoldást találni, állandóan szitkozódik, és ordibál, mert miért nem csináltad meg ezt, azt, erre nem lesz pénzünk, így nem jó, mert megint csak nem lesz pénzünk, és, ha próbálok (még csak én próbálkoztam ilyesmivel, se apám, semelyik családtagom) olyan mondatokkal közeledni felé, hogy figyelj ezt szép szavakkal is meg lehetne oldani üljünk le az asztalhoz beszéljük meg, ő ugyanazt az opciót választja, mint amit az előbb leírtam, leordít, leszid, lekicsinyít, és kiküld a szobából, mert ő egyedül akar lenni. Ha alszik, olyan csendben vagyunk a testvéremmel amilyen csendben csak tudunk lenni, inkább leülünk a gép elé és addig nem jövünk el onnét, amíg fel nem kel, de utána is csak inni megyünk le a konyhába, vagy wc-re. Ha pedig nem veszekedünk a testvéremmel (mert hát testvéri szokás.. :D Persze hozzátenném nem bántom, nem ütöm meg, csak összekapunk néha 10 percre valamin, utána megint szent a béke), akkor miután kibékülünk és elkezdünk beszélni, már rögtön belénk köt anyám, hogy "mi az istenért nem hagyod már békén a kicsit, állandóan, csak marakodtok", de megint kihangsúlyozom BESZÉLGETTÜNK ÉS NEM VESZEKEDTÜNK SEMMIN. Az az egyetlen baja anyámnak, hogy egyszerűen nem akarja értelmezni azt, ami körülötte folyik, nem is vesz tudomást a mondataimról, csak kiválasztja azokat a szavakat, amik őt irritálják és elkezd megint veszekedni... -.-' Azon gondolkodtam egy pszichológus segítségét kérem, aki civilként beszélgetéssel tudakolná meg, hogy mi is a valódi baja anyámnak, mivel mással ismerőssel nem ilyen, csak családtaggal. De ugye nekem nincs pénzem, gyerek vagyok, pszichológust sem fogadhatok... Annyit még, amikor ismerősökkel beszélget és ugyanígy nem tetszik neki valamit elkezd ártatlan hangom (tulajdonképpen, mintha héliumot szívott volna, olyan a hangja ekkor o.O) kommunikálni a többiekkel, mint pl, "drágám te mi a jóistent csináltál, azt nem úgy kellett volna".... Ja és persze gyerekek előtt, tehát trágár szavakat használ 7-8 éves előtt, idegtől alig kap levegőt, de még irritáló hangon meg is célozza a vele kommunikáló fél hibáját és próbálja kimutatni mi is az a szálka... Ő persze nem veszi észre sosem, ha leordít valakit a családban, ha én is felemelem a hangom, akkor pedig elkezdi, hogy vele ne ordibáljak, de kb olyan érzés, hogy már a dobhártyám kilyukad, mert mellettem 1-mel ordibál velem... Szóval tanácsot kérek, mit tehetek, tűrjem 2-3 évig költözzek el innét és szakítsam meg a kommunikációt (gondolkoztam már ezen is)? Illetve még egy tanácskérés, mivel ugye mondtam, hogy rám is ragadt ebből a viselkedésből, néha én is kiakadok rendesen, akkor észre sem veszem, hogy mit csinálok, de még kezdeti stádium, mit tegyek ellene? Sportolok, futok, Judozok, de ennek ellenére is.