Ti mit tennétek ha édesanyukátok egy enrgiavámpír, peszimista ember lenne, aki folyton lefáraszt?

1. Leszakadna a pofám, hogy így beszélek az édesanyámról. Az anyukád valószínűleg egy gondterhelt, stresszes személyiség, ebből ered a pesszimizmusa. Végiggondolhatnád, hogy esetleg inkább segítened kellene megnyugtatni őt, ahelyett, hogy szidalmazod és veszekszel vele. Anyukád hozzád fordul tanácsért, veled osztja meg a gondjait (= bízik benned), de te csak fröcsögni tudsz róla és teher neked. Ha az én édesanyám mesél a problémáiról, akkor meghallgatom (akármilyen hosszú is az), és megbeszélem vele, próbálok rá megoldást találni. Nem szidom a háza mögött.

2. Valószínű, hogy amiket te beszólásnak veszel inkább tanács, javaslat. A leírásodból az tűnik ki, hogy beképzelt vagy, és a ruhavásárlás esetén valószínűleg nem látod a kritikus dolgokat, azt is "jó állónak" minősíted, ami esetlegesen nem az. Aki tanácsot ad, az sokszor teszi így: jól áll,de kissé átlátszó. Te az ilyesmiből gondolom csak a 2. részét jegyzed meg, és megsértődsz, hogy nem a te pártodon áll, holott ő ne is úgy gondolta.

3. Tanulj meg helyesen írni, mert majdnem elsírtam magam az alkotásodon. MEGFOJT, MEGJEGYZI, DICSÉR, FÁRADTABBNAK, HADD, BESZÓLOGAT, MEGBÁNTJA, VISSZAHALLOD, stb. a fogalmazási és központozási hibákról már nem is beszélve! Iszonyú!

Az első hozzászólónak nem ilyen az anyukája.

Az enyémben vannak hasonló vonások, pl ha megbeszélek vele valamit a következő adandó alkalommal felhasználja ellenem. Persze legtöbbször nem bírom ki, hogy ne kérjek tőle tanácsot vagy hogy csak meghallgasson, de általában utólag megbánom.

Ha felhívom ő is a saját gondjairól, gondolatairól beszél először. Sokszor előfordul, hogy felhívom valami jó hírrel, de ő kezd el beszélni: minden és mindenki rossz, semmi sem megy előre, egyedül van a problémáival..a végén én is ugyanolyan szemét vagyok, mint akiktől kiborult ééés utána csodálkozik, hogy semmi kedvem ellelkendezni a telefonba, amit eredetileg akartam. :(

Hogy mi a megodás, sajnos nem tudom. Még én sem jöttem rá. Vagy hagyom, hogy minden menjen ugyanígy tovább, vagy összeveszünk és szintén megy minden ugyanúgy tovább.

Nekem is hasonló az anyukám.

42 éve hallgatom a legtöbbször kitalált betegségeit, problémáit, és belefáradtam. Már elég régen. A megoldást viszont nem sikerült megtalálnom.

Csak akkor vagyok jó, ha kell valami, egyébként ha valami problémám van, neki rögtön van nagyobb.

Nagyon nehéz elviselni.

Anyukám nem pont ilyen, de vannak hasonló vonásai.

a lényeg, hogy az első válaszolónak nincs igaza, nem benned van a hiba. lehetnél türelmesebb is, de akkor szent lennél. egy hétköznapi ember képtelen ilyesmit folyamatosan nyugodtan viselni.

hogy miért ilyen Anyukád, én sem tudom, de szerintem ez valamilyen betegség.

sajnos sokszor velem is előfordult, hogy veszekedéskor felhasználta ellenem, amit korábban bizalmasan mondtam neki, akkor, mikor jó hangulatban volt.

így szép lassan teljesen leszoktam arról, hogy beszámoljak neki a dolgaimról.

ezt tudom neked is tanácsolni.

már rég felnőttem, és szinte semmiről sem számolok be neki, ami fontos vagy igazán foglalkoztat, csak lényegtelen dolgokról, hogy úgy érezze, azért mondok valamit. tehát így megvan egy valamilyen fenntartható kapcsolat.

ha kritizál, tudom, rosszul esik, de hagyd rá.

próbáld meg nem fölvenni.

igazából nem akar neked rosszat, csak valami van vele, amitől ilyen. én sem tudom, mi ez a betegség, de szerintem viszonylag sok nőt érint.

Örülj neki, hogy külföldön vagy, értékeld, hogy biztosítja ezt a számodra a családod.

newage: igen, én is úgy látom, hogy sokszor kitalált vagy felnagyított problémák kerülnek elő.

én ilyenkor már csak bólogatok. ha telefonba mondja, csak leteszem valahova a telefont, és néha beledünnyögök. máshogy nem lehet.

"Az anyukád valószínűleg egy gondterhelt, stresszes személyiség, ebből ered a pesszimizmusa. Végiggondolhatnád, hogy esetleg inkább segítened kellene megnyugtatni őt, ahelyett, hogy szidalmazod és veszekszel vele. Anyukád hozzád fordul tanácsért, veled osztja meg a gondjait (= bízik benned), de te csak fröcsögni tudsz róla és teher neked. Ha az én édesanyám mesél a problémáiról, akkor meghallgatom (akármilyen hosszú is az), és megbeszélem vele, próbálok rá megoldást találni. Nem szidom a háza mögött."

Nem a HÁZA, hanem a HÁTA.

Nem arról szól a kérdés, hogy egy agyon stresszelt GYEREK, aki segítséget kér tőlünk, idegességében vajon hány hibát vét, hanem arról, hogy az anyja, aki olyan mérgező szülő, hogy rég be keleltt volna csukni, éppen most teszi tönkre az életét és tőlünk vár segítséget anyuka ellen.

Nem a gyerek dolga és felelőssége az, hogy anyukát nyugtatgassa, anyukának orvosa-kedves nővére vagy bárkije legyen. ha anyuka stresszes és pesszimista, akkor menjen orvoshoz!

Bármilyen baja is van anyukának, felnőtt embert ezt nem teszi rá a gyerekére! Nem kelt bűntudatot benne azzal, hogy "igazán megérthetné, hogy anyuka stresszes". Megérti, de más köze nincsen hozzá, nem is szabad, hogy legyen.

Ha valaki stresszes, és felnőtt ember, akkor saját magának is van annyi esze, hogy megtalálja az orvost. De egy energiavámpír (pontosabban egy súlyos neurotikus hisztérika) nem fog soha orvoshoz menni, mert ott nagyon gyorsan kiderülne, hogy a világon semmi baja sincsen, pusztán annyi, hogy bárhány éves is a valóságban, ő mindenáron 3 éves kislány akar maradni, és azt akarja, hogy VELE, csakis vele foglakozzon, a saját gyereke , legyen az anyukája, a homokzsákja, a nagynénije meg tudomisén mije még.