Normális, hogy úgy érzem, anya irígy, féltékeny rám? Vagy csak túlreagálom az egészet?

Kiskoromban is észrevettem,hogy féltékeny,ha apuval vagyok,nem lehet leírni,de nagyon látszódott. Sokszor beküldött a szobába,amikor közös filmnézések voltak,előre kinyitotta nekem a jégkrémet,hogy ne velük egyek és beküldött. Azóta apa nincs velünk de nem is ez a lényeg.

Mostanában azt vettem észre,hogy a fiatalságomra irígy,az alakomra stb...

Nekiállt pár hónapja tornászni,1 hete én is nekiálltam,mert van rajtam pár kiló felesleg és feszesíteni is szeretnék.

Amikor megkérdeztem,nem zavarná-e,ha este fürdenék,amikor alszik,azt mondta nem,mert itthon vagyok stbstb. Aztán elmondtam neki,hogy esténként kocogok,azt mondta,inkább ne akkor fürödjek meg kocogjak máskor.

Tudja hogy egyáltalán NINCS kitartásom,nagyon sokszor kértem arra,hogy segítsen "fogyni" ,mondja hogy tornásszak ,mert magamtól nem megy. Ekkor mindig csak ígérgetett és mosolygott ezen......

Tudja,hogy fogyózok,nem szeretnék enni esténként ezért DIREKT mondogatja a kajákat,stb. Hirtelen ennyi jutott az eszembe.

Túl reagálom?