Ha anyukám legutóbb öngyilkossággal zsarolt, hogy közöljem a szüleimmel, hogy elköltöznék?

Ó, te jó ég... :-( Nagyon sajnállak.

Szerintem állj eléjük, és határozottan közöld a szándékodat. Lehet, hogy bepipulnak, akkor meg valahogy próbálj meg elköltözni, esetleg valamelyik rokonhoz, vagy keress munkát a leendő egyetemed városában. Nehéz helyzet, nem is tudom, hogy mit csinálnék, de biztos hogy elköltöznék, a jövőmről lenne szó, amit nem lehet így kezelni.

Egyébként van testvéred? És mi a fő ok, hogy téged marasztalnak?

Állj a sarkadra basszus! Ne hagyd magad felnőtt nő vagy te életed és tegyél azért hogy jó legyen. A szüleid így rombolnak le téged, beszélj a pároddal, barátokkal hogy próbáljanak meg ők segíteni az ilyen ügyintézésekbe legalább, valami csak akad. Anyukádnak meg ne dőlj be úgysem fogja megtenni mert ismerem az ilyet aki öngyilkossággal fenyegetőzik. Én testvérem is ezt csinálta nem akarta hogy elköltözzek és egyedül hagyjam, pedig normális szüleink vannak most sincs velük baj, de nekem meg fontos volt mert én is dolgozni akartam menni és csak messze tasláltam munkát igaz bejárós is lehettem volna de azért másfél óra út nekem kicsit sok volt, plusz a barátnőm is örült volna ha hozzájuk költözöm, mert külön lakrészünk lehetett volna, meg minden és anyagilag sem lettünk volna olyan rosszul. De a húgom többször fenyegetett az öngyilkossággal, nem foglalkoztam vele, eljöttem mindig amikor hazamentem látogatóba úgy 4-5 naponta akkor is ezt csinálta. Persze bekerült a pszichiátriára mert gyógyszereket szedett e és ivott rájuk de félt a haláltól ezt a doki is megmondta.

Szóval nem kell ezzel foglalkozni, állj a sarkadra mondd el hogy neked ez a vágyad, diplomát akarsz, dolgozni akarsz, élni akarsz, nem bírod tovább, légy szókimondó, pisztolyt gondolom nem tartanak a fejedhez és nem vernek otthon, apukáddal beszélj legalább biztos megfogja érteni hogy neked ez az álmod. Anyukád meg elfogja viselni mert felnőttél és kirepülnél a fészekből. Tudom hogy ez nekik nehéz én szüleimnek sem volt könnyű amikor kijelentettem hogy lelépek otthonról, de megszokták és most minden jó.

A tesóm, még most sem bír magával de ő baja ha eltudna menni dolgozni, de sajnos nem talál munkát ő is elköltözhetne vagy jöhetne ide, mert van neki való szoba csak fizetnie is kell mert eltartani nem fogjuk tudni.

Nem vagy már kiskorú, nem kötelezhetnek semmire.

Elszomorító ez az egész helyzet, de jól tetted, hogy jelentkeztél az egyetemre, és gratulálok, h felvettek.

Az a tanácsom, hogy menj be az önkormányzat szociális irodájába (abban a városban, ahol lkaksz és ott is, ahol az egyetem van) és kérdezd meg, hogy milyen lehetőségek vannak, hogyan tudnál támogatást igényelni.

A szüleidnek mondd meg, hogy igenis elköltözöl, egyetemre mész és nem szórakozni, igazán megérthetnék. Ha édesanyádnak pszichés gondjai vannak, beszéld rá, h keressen fel egy pszichiátert. Valahogy fel kellene dolgoznia, hogy felnőttél. HA van barátod, az ő segítségét is kérd. Nem költözhetnél esetleg hozzá?

Nyugodtan jelentkezz koliba is, töltsd ki helyettük is a papírokat.

A többiek tanácsait is fontold meg, sok jó hozzászólást olvastam. Sok sikert!

Sajnos - szerintem - az nem úgy megy, hogy csak úgy hirtelen a sakadra tudsz állni.

Gratulálok a felvételidhez !

Igen, menj az önkormányzatokhoz mindkét helyen, sőt az egyetemen ir kérj segítséget.

Édesanyád nemigen fog pszichológushoz, pszichiáterhez menni, menj Te, kérd a tanácsát, hogy mit lehet ilyen helyzetben tenni, hogy viszonyulj Anyudhoz !!!!

Nem szép amit mondok, de komolyan gondolom, szerintem akkor lépj le, amikor nincsenek otthon. Nyilván utána beszéltek, írtok egymásnak.

De a legeslegfontosabb, hogy belső erőt meríts és ne csak erre a költözős akcióra, hanem hosszú távra.

Keresd a tudást!!!!!!!