Mit tesz az agresszív természetű örök elégedetlen apám ha elkezdek vele farkasszemet nézni?

Légy erős, előtte meg azért tréningezd magad valahol.

Nekem is ilyen volt az apám, a rengeteg dühöt, elkeseredést, agressziómat vele kapcsolatban a testépítésben vezettem le, és miután 3 ajtós szekrény lettem akkor, kissé változtak az erőviszonyok.

Ő már nem él, sajnáltam is, mert nagyon megtört idős korára, de tudom, hogy nagyban hozzájárult ahhoz, hogy nem lehettem teljes értékű ember.

Légy erős!

15 éves koromig ment az , ami nálad is volt.

anyám íratott be karatézni még óvodában, mert látta valami baj van, mindig mindenki beszólt , nem mertem visszaszólni.

hát azért volt mert a fater terrorizált.

majdnem 10év rutin volt már mögöttem, mikor elmentem vele egy "állítólagos" közös programra túrázni, bár nem akartam, mert tudtam, hogy megint szidni, vagy esetleg verni akarna.Ekkor eldöntöttem, nem hagyom magam, hiszen, miért voltam országos junior bajnok, ha nem azért hogy kiálljak magamért.

Tudta a fater is, mert anyámnak mindig mondta, hogy ez a gyerek ne járjon ilyen sportra, mert vissza fog vele élni.

Hát eljött a pillanat.Mikor kirándultunk, valami apróságon felhúzta magát, és valami elképzelhetetlen hangnemben ordibálni kezdett velem, majd megakart ütni.

Ekkor kiálltam magamért.Kivédtem az ütését, nem nagy doog vagy 10 év rutinnal a hátam mögött, ekkor kikerekedtek a szemei, és csak annyit mondott, hogy te taknyos mit merészelsz??

és már a másik kezével ütni akart.

nem írom le , mit hogy csináltam, mert itt sok ember önérzetét sérteni, de olyan verést kapott tőlem akkor a határban,hogy élete végéig elkísérte.A több év szenvedését és megaláztatását kapta vissza egy csomagban, nem érdekelt hogy jajveszékelt mindent vissza kapott.

a kocsihoz én támogattam vissza, de várni kellett hogy pár óra alatt össze szedje magát, mert ülni is alig tudott.

majd hazamentünk.mikor anyu meglátta, egyből kérdezte mi történt, azt mondta, hogy lecsúszott a domboldalon, és össze törte magát, de volt benn annyi tartás hogy orvoshoz sem ment.

utána nem emrt semmit sem csinálni, csak méregetett, egy rossz szót nem mert szólni.

ekkor elkezdtem diákmunkát csinálni és gyűjtöttem a pénzt.

érettségi napján bejelentettem hogy elköltözöm, de csak ha elvittem a cuccom, akkor mondom el miért.

ekkor már nagyon feszült volt.mikor átvittem az albérletbe az összes cuccom, anyu elé álltam és elmeséltem neki mindent, hogy miket csinált velem, egészen 15 éves koromig, majd azt is mikor ezt visszaadtam neki.

az öreg kapott egy akkora taslát anyutól hogy a szekrénynek esett, majd másnap beadta anyu a válási papírokat, és azóta külön élünk tőle.

még a temetésére se akartam elmenni, és úgy halt meg ahogy kellett , szenvedett.mert ugye az élet nem felejt.