Sógornőmék "kisfia" 16 évvel ezelőtt halt meg 3 éves korában. Nekik van már két felnőtt fiuk, de mégis mindennap kimennek a temetőbe. Szerintetek ez normális, hogy ennyi év után sem tudják elengedni?

aki tudja milyen elveszíteni azt akit a világon mindennél jobban szeret, annak teljesen érthető és normális ha 10-20 év után is őrzi az emlékét.

Nagynénémnek 25 évvel ezelőtt halt meg az akkor 9 éves fia. Szörnyű tragédia volt. Karácsony napján pont 24-én a fia a 2 évvel idősebb bátyjával és a 4 évvel idősebb nővérével lementek játszani a jásztótérre fél órára. Minden karácsonykor így tettek, mert amíg lent voltak, addig a szülők előkészítették az ajándékokat, a karácsonyfát.. Utána lehet ünnepelni..Tomcsi egy ilyen napon véletlenül felakasztotta magát a fára. A sál beakadt és ő leesett.. Megfulladt. A nővére találta meg.. Ennek 25 éve.. Mindannyian rendszeresen kijárnak a temetőbe. Nagynéném minden nap kimegy. A nővére is hetente egyszer kimegy. Kiviszi egy szál virágot, kicsit rendezi a sírhelyet, majd puszit küld és megy a dolgára. Mi is kiszoktunk menni. Attól hogy a nagynéném minden nap kimegy, hogy a testvérek is hetente 1-2 alkalommal kimennek, teljesen természetes.

Abszolút normális.

Mindenkinek másra van szüksége, hogy valahogy túlélje a gyermekének az elvesztését. Nekik ez a megoldás.

Ez annyira belső, magánszférájuk, hogy még csak megjegyzést, észrevételt tenni sincs joga senkinek.

nincs ilyen, hogy "normális" vagy sem. van aki így él van aki úgy. attól, hogy számomra meglepő, még nem ítélkezem, nem mondom, hogy nem normális.

szerintem amúgy az lehet, hogy ez a rituálé az életük részévé vált. beépült a napi ritmusba. mert nem tudom, hogy ennyi idő után lehetséges e minden nap rendesen emlékezni rá, gyászolni. mondjuk lehet pont azért csinálják, hogy ne felejtsék el. vagy mert megígérték maguknak amikor meghalt, hogy mindig kimennek és úgy éreznék elárulnának valamit, ha meggondolnák magukat.

esetleg ha kedved van megpróbálhatod kizökkenteni őket ebből, de csak ha úgy látod, hogy ez terhes nekik, hogy csak beleragadtak és nem veszik észre, de már tovább mennének. de csak óvatosan ha erős a bizalom köztetek.