Szülők, örömmel látnátok a felnőtt gyereketek barátait a házatokban akkor ha még ott lakik?

Szerintem ez valtozo, erre nincs "normalis" es "nem normis" reakcio, mindenki mashogy gondolkodik. Nekem meg kicsik a gyerekeim, igy a szitut elkepzelni sem tudom, de megbeszelö tipusu vagyok a nevelesben (Eric Berne-fele nezet), igy valoszinüleg örülnek, ha annyira a bizalmaba fogad, hogy a barataival nalunk talalkoznak (es nem "Istentudjaholvanmitcsinalezagyerek"). Ha a csaladi eletünket zavarja, akkor mar nem megy, csak egymas tiszteletben tartasaig (normalis viselkedes...stb).

Erettsegi utan meg par evig tartottuk az akkori baratnömmel a kapcsolatot, es havi 1-2-szer vagy 2 havonta aludtunk is egymasnal. En normalisnak ereztem, nem ereztem tehernek magamat naluk. A szüleimnek viszont nem tetszett a dolog, es nem az anyagi vonzata, hanem hogy "ilyen korban mas ferjhez megy", "nezd meg a kis hugodat" (akinek egyik pasi a masik utan, mig nekem senkim nem volt) ...stb ...stb, tehat öket zavarta. Meg az is felmerült bennük, hogy csak nem b-zik vagyunk? Pont magambol kiindulva tudom, h ez kicsit kitolodott kamaszos szokas csupan, nem kell ebböl problemat csinalni.

Ha tudni akarod a bnöd szüleinek velemenyet, elsö körben megkerdezheted a bnödet is, aztan ha meg mindig ketsegeid vannak, udvariasan direkt a szülöket is megkerdezheted. ("Pl. "ne haragudjon, h megkerdezem, nem okoz problemat, ha neha ugyanugy itt alszok, mint korabban?")

Amikor a lányom negyedikes gimis volt, előfordult, hogy este 10 után jött haza valamilyen buliból. A barátnőjét is hozta magával, mert ő messze lakott. Én ajánlottam fel, hogy ilyenkor aludjon nálunk. Nyugodtabbak voltak a szülei is.

Természetes, hogy a gyermekeim barátai ellőtt nyitva áll az ajtónk. A legjobb alkalom arra, hogy megismerjük, kikkel barátkozik a gyerek.