Mit szólnátok, ha kiderülne, hogy a 17 éves lányotoknak a tudtotok nélkül volt abortusza?

Nem az a baj, hogy a válaszoló nem tudja, hogyan viselkedett a lány az abortusz előtt, az a baj, hogy a szülő sem tudja!!! Egy biztos! Mindenképpen mások voltak a hétköznapjai és megviselte az idegrendszerét. Egy szülőnek ennél sokkal apróbb változásokat észre kellene venni, ha egy fedél alatt laknak! Nem az a baj, hogy a válaszoló tippel, hanem az a baj, hogy a szülő is csupán tippel!

Te hogyan reagáltál?

Azokkal értek egyet, akik nem perelgetnének!!!

Egy 17 éves lány még ne legyen anya manapság semmilyen háttér nélkül! Az önvád mellett örüljön a szülő annak, hogy a nevelés hiányosságai mellett is meg tudta oldani "egyedül" a problémát! Egyedül, még akkor is, ha a fiú szülei segítettek! Mi is, felnőttek is veszünk igénybe segítséget, mégis azt mondjuk, hogy egyedül! A családon belül, senkire nem számíthatott! Most is sokan azt szeretnék, hogy bűnhődjön az is akikre számíthatott?

Először is nagyon szomorú lennék, amiért a lányom nem hozzám fordult a problémájával. Valószínűleg én is feltenném magamnak a kérdést, hogy mit csinálhattunk rosszul, ha nem hozzánk, a szüleihez fordult. De azért ez egy 17 éves lány esetében nem csak és kizárólag a nevelés hiányából adódhat. Úgy értem, az is megeshet, hogy a környezetében történt valamikor hasonló, ahol a szülők olyan rosszul reagáltak, hogy ebből kiindulva ő már inkább nem merte otthon elmondani. Szóval a lányom miatt nagyon nagyon szomorú lennék, hogy nem nekünk mondta el.

A barát szüleire viszont dühös lennék, és megeshet, hogy következményei is lennének ennek az ügynek. Ha ilyesmi a tudomásukra jut, igenis elvárnám, hogy tájékoztassanak, gondolom fordított esetben ők is szeretnének tudni a dologról. Csak azt tudom elképzelni, hogy ők járultak hozzá az abortuszhoz, szülőként feltüntetve magukat. Ez viszont már bűncselekmény.

Az orvost nem hibáztatnám, feltehetően fogalma sem volt róla, hogy becsapják, jóhiszemű volt, ennyi, eszembe sem jutna őt beperelni emiatt. Nem ő tehet róla, hogy más felnőttek megtévesztik.

Először azt gondolnám, hogy szegény drága pici babám, aki bár már 17 éves nagy lány, de ezen kellett átmennie. reménykednék, hogy az ő döntése volt és nem a fiú, a fiú szülei és az ijedtség szülte ezt a döntést...

Másodszor ostoroznám magam, hogy mit ronthattam el, hogy azt hitte félnie kell a reakciómtól, hogy nem állnék mellé, bárhogy döntene...Biztos szomorú lettem volna, hogy az abortuszt választja, mert aggódtam volna, hogy testi-lelki sérülést okoz neki, de nem akartam volna befolyásolni, csak biztosítottam volna a támogatásomról.

Most leülnék vele és elmondanám neki, hogy tudom és mélységesen sajnálom. Bocsánatot kérnék, hogy nem értem el, hogy bízzon bennem annyira, hogy megossza ezt velem. Megkérdezném, hogyan, miben segítsek, ha úgy érzi keresnék neki egy terapeutát.

Ezután rettenetesen és mélységesen megdöbbennék, hogy a kiskorú gyerekem méhét, hogy a fenébe kaparhatták ki szülői beleegyezés nélkül és én lehet, hogy beperelném a fiú szüleit...

Akik perelgetnének és büntetnék a lányt, nem gondolnak arra, hogy éppen az ilyen mentalitást vezetett oda, hogy a lányukban cseppnyi bizodalom sincs?

Nyilván ismeri a lány szüleit, nagyjából tudta, hogy mire számíthat, nem véletlen, hogy nem hozzájuk fordult.

Így sem valami felhőtlen a viszony, de szerintem egy ilyen perelgetős balhéval egy életre elveszítenék a lányt.

Az a lány hamarosan 18 éves, megoldotta a problémáját a párjának szüleinek segítségével. Ha megmaradt köztük a jó viszony, szerintetek mibe tart a lánynak őket elfogadni családként, és nem a szigorú, balhézó, pereskedő szüleit.

Így is kérdéses, hogy a lány igazi felnőtt korában milyen viszony lesz a szüleivel, ha már most nem bízik bennük.

Nincs olyan, amit ne mernék elmondani Édesanyámnak, mert tudom, hogy nem a fejmosás lenne a legfontosabb szempontja.

Kedves #33, "Ha ilyesmi a tudomásukra jut, igenis elvárnám, hogy tájékoztassanak, gondolom fordított esetben ők is szeretnének tudni a dologról. " - persze, hogy szeretnék tudni, DE a gyerekemtől, és nem egy a bizalmával visszaélő spiclitől, gondolom, ez egyértelmű.

Attól a szülői attitúdtől, amikor a szülöi házak szépen megbeszélik, hogy a gyerekeik részéről mi lenne a helyes, és hogyan tudnák közösen "terelgetni, nyesegetni", befolyásuk alatt tartani őket, felfordul a gyomrom, már bocs... nem véletlen, hogy a saját előző párkapcsolatomban is csak akkor engedtem össze őket, amikor meglett az első gyerek, nehogy már együtt, közös erővel tudjanak nyomni, "terelgetni" minket az "általuk helyesnek vélt" irányba...

Szóval én feltételezem, hogy annak, ha egy 17 éves lány így intézte a dolgot, nyilván jó oka kellett, hogy legyen, ok nélkül nem tesz ilyent senki. Ha meg jó oka volt rá - mondjuk a szülei balhét csináltak volna, a kapcsolatára támadtak volna, nem tartották volna tiszteletben az ő akaratát, stb - akkor meg azt gondolom, hogy tökig igaza volt, jól tette, hogy így intézte.