A szüleim azt mondják tartsam el őket, merthogy felneveltek. Viszont szerintem az majd csak idősebb korukban járna vissza. Mi legyen?
A szüleim elég képzetlenek. Most 50 és 55 évesek. Kb. 5 évvel ezelőttig az állami szférában dolgoztak korrekt fizetésért, irodában. Viszont jöttek elbocsátási hullámok és mindkettőjüket kitették majdnem egy időben, mert csak érettségijük volt, illetve apának egy technikusi. Anya a honvédségnél volt, apa egy főiskolán rendszergazda.
Apának még fel is ajánlották, hogy nem teszik ki, ha szerez egy angol nyelvvizsgát és szerez egy felsőfokú informatikusi képesítést, amit még fizettek is volna, de nem élt a lehetőséggel. Azóta fizikai munkákat végeznek, apa most karbantartó egy óvodában, anya a szalag mellett dolgozik egy gyárban.
A nagyszüleim járattak szinte egyetemre, ők adták a nyugdíjukból támogatva engem minden hónapban a megélhetésre valót 5 éven keresztül. Anyáék soha nem gondoltak rá (mondjuk 20 éve, amikor még lett volna idő és pénz is volt) hogy ilyenre valaha is félretegyenek előre gondolkodva. Akkor csak kb. havonta jártam haza, ritkán is láttam őket.
Lettek jó diplomáim és szerencsére elég jó, nettó 300 ezer körüli fizetésem van.
Most úgy néz ki lehet megint nem lesz munkájuk. Apa állandóan késik, ezért lehet hogy kirúgják, anya meg sokakkal összeveszik a munkahelyén.
Most felvetették, hogyha ezek megtörténnek, akkor támogathatnám őket anyagilag.
Viszont nem akarom még több okból sem.
Egyrészt még munkaképesek. Fizikailag képesek dolgozni, tehát nincsenek lerobbanva. A nyugdíjas kor közelében sincsenek még. 10-15 munkaévük (de lehet mire oda jutunk, addigra több is) még hátra van.
Ők is eltatottak engem, amikor munkaképtelen voltam (gyerek), én is eltartanám őket, amikor munkaképtelenek lennének (nagyon öregek). Nem?
Másrészt a fizetésem talán soknak tűnik, de rengeteg dologra kell nekem is félre tennem belőle. Kb. 120-130 ezerből élek, a többit, havi kb. 150-170 ezer forintot mindig félre teszek. Sorolom mikre kell a pénz a jövőben:
vésztartalék, saját lakás/ház, a gyerekeim egyetemére, taníttatására félretenni, pár havi megélhetési tartalék, autó esetleg, saját nyugdíj majd. Ráadásul posztgraduális képzésre is járok most, aminek a félévi tandíja 175 ezer forint például.
Nem lennék ellene hogy a(z esetleg) kevés nyugdíjukat majd kiegészítsem zsebből egy 50-100 ezerrel, ami akkor már nem fájna annyira, de most az életem elején vagyok, amikor felépíteném a későbbi vagyonom, megtakarításaim alapjait. Pont azért csinálom ezt, hogy ne az legyen mint ami velük volt és ezzel áttételesen velem gyerekkoromban. Nem hitelből akarok házat, autót venni majd. Nem akarom hogy a gyerekem egyetemre járása teljesen a véletlenen múljon (mint nekem), nem akarok azon parázni soha hogy mi lesz ha kirúgnak, mert lesz legalább egy fél-1 évre való megélhetési tartalékom, ami idő alatt kereshetek munkát nyugodtan, nem akarok a nyugdíjam miatt aggódni hanem a saját pénzemből akarok megélni. De ha most ilyen sokat kellene rájuk költenem, akkor ezeket a lehetőségeket mind elvennék tőlem.
válasza:8-as!
Nem azt mondta a kérdező, hogy nem akarja őket segíteni, támogatni, hanem azt, hogy nem tudja őket maradéktalanul eltartani! Csak 30 ezer Ft-tal tudja őket támogatni havonta.
Az a 30 ezer Ft két embernek, ha szerényen is az élelmezését biztosítja!
Ráadásul ahogy olvasom, testvére is van, tehát a másik is hozzájárulhatna, s akkor még könnyebb a szülőknek, hiszen az már egy átlag nyugdíj összege.
Óriási a különbség a kettő között.
Hiszen az utóbbi azt jelentené, hogy a nyugdíjig még legalább 15 évig tartsa el a szüleit 100%!
Igenis, csak, ami a fennmaradó összeg, abból tud adni.
Ez evidens.
Nem adhatja fel a jövőjét azért, mert a szülei NEM HAJLANDÓAK DOLGOZNI, ahol most vannak, azt nem becsülik meg, ott akarják hagyni, s elhatározták, hogy eltartatják magukat a gyerekükkel.
Elképesztő!
Lehet akár takarítást is vállalni, vagy netán bérminimumért közmunkát is. Irodában is van közmunka ugyanis.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Ne hagyd magad. Nálunk hasonló a helyzet. Az egyeteemi évek alatt szinte éheztem, miközben ők dőzsöltek ott. Nekem pénzt nem adatak (havi 5E Ft, amiből 2500 a kolszedíj volt), a testvéremnek meg első szóra 70E Ft-os bőrdzseki, fodrász kozmetikus, manikűr (16 éves volt).
Most én vittem valamire, jó keresettel, de nem vagyok hajlandó támogatni senkit. A párommal megteremtettünk egy jónak mondható egzisztenciát úgy, hogy a semmivel indultunk. Nem mondok le semmiről, mivel gyermekem van, és egész gyermekkorom a nélkülözésekről szólt. Többet nem kérek ebből. És vannak még terveink, amihez pénz kell. Hozzád hasonló mennyiségű a havi megtakarításunk még így is, de nem gyengülök el!
Légy erős!
válasza:Nekem azt mondta anyukám, amikor elköltöztem, hogy azt a sok szeretetet, törődést, anyagi ráfordítást, amit tőle kaptam, adjam tovább a saját gyerekemnek. Neki volt 30 éve felépíteni egy olyan életet, amiben kényelmesen fenn tud maradni, nem kell őt sajnálni, vagy segíteni, elég ideje volt egzisztenciát építeni, amit ki is használt (van 5 OKJ szakmája, 2 diplomája, és 3 nyelvvizsgája, úgy, hogy közben minket nevelt).
Az volt az "útravaló", hogy én is építsem az életemet úgy, hogyha kirepül a gyerekem, csak csend, nyugalom, és kényelem maradjon utánuk, én pedig békében hátradőlhessek.
Tehát valami olyasmi, ez egy folyamat, ami előre viszi az életet :)
Soha nem értettem, hogy a szülők miért tekintenek néha úgy a gyerekre, mintha ő azért lenne, hogy kiszolgálja minden kénye kedvét. Nem értem, hogy ha valamit fent hagyott a szobájában, akkor miért engem küld fel érte. Én soha nem mondom neki, hogy menjél már fel és hozd le nekem ezt vagy azt.
Kérdező egyébként én is ezt gondolom, hogy ahogy a szüleim akkor támogattak engem anyagilag, amikor még cselekvésképtelen voltam, én is akkor fogom őket támogatni, amikor már cselekvésképtelen leszek. De ha nekem ekkora fizetésem lenne, akkor 20-30 ezer forintot biztosan adnék nekik havonta, mert tudom, hogy nekik már ez is óriási segítség lenne. Nekem apukám olyan, hogy látszik rajta, hogy nem akar dolgozni. Jó munkahelye volt 6 évig, jó keresettel (a mi családunkban már a 140 ezer forint jónak számít, főleg, hogy csak szakmunkás vizsgája van), de kirúgták, és biztosan nem ok nélkül, mert tudom milyen apa és tudom milyen a munkahely, mert én, mint diák ugyan ott dogozok nyáron.
Mindenesetre az én szüleim nem várnák el, hogy eltartsam a őket (legalább is anya biztosan nem) és ez a nem mind egy.
Nekem a helyedben olyan érzésem lenne, mintha csak úgy tekintenének rám, mint pénzforrásra, és nem úgy mint gyerekükre.
Szerintem támogatni nem csak pénzzel lehet őket, hanem mondjuk veszel nekik mosószert, vagy ételt, hogy tele legyen a hűtő, vagy bármilyen dolgot, amire szükségük lehet. Bár nagyszüleim nem várják el, de anya testvére is ezt csinálja és tudom, hogy örülnek neki.
Kérdező egyébként én is ezt gondolom, hogy ahogy a szüleim akkor támogattak engem anyagilag, amikor még cselekvésképtelen voltam, én is akkor fogom őket támogatni, amikor már CSELEKVÉSKÉPTELENEK LESZNEK.*
Bocsánat, elírtam.
válasza:Ha bekövetkezik, hogy kirúgják őket, és nincs pénzük, akkor költözzetek össze. Te eltartod őket. Ők meg tudnak a ház körül segíteni, házimunka, gyerekeket hozni -vinni.
Ilyen egyszerű .
Sok surlódással jár és sok megalkuvással. Persze ha szörnyek lennének a szüleid, akkor persze nem javasolnám, de mivel nem ez a helyzet...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!