Mit kezdjek anyámmal aki utálja a barátomat?

Össze fogunk költözni a barátommal, így anyu egyedül marad a házban.

Nem ismeri a pasimat, csak látásból, de utálja. Nem hajlandó lépni felé, minden meghívásra nem-et mond. Belegondoltam, hogy együtt fogunk élni, lesz majd családunk, gyerek, minden, jönnek az ünnepek, ahol mindenki ott lesz, kivéve anyámat aki már most megmondta, hogy nem fog eljönni hozzánk.

Èn nagyon sajnálom anyut és nem akarom, hogy pl. egyedül karácsonyozzon, mert nem hajlandó elfogadni a barátomat. De mégis mit tehetnék? Már próbáltam mindent: szép szóval, kevésbé szép szóval, mindenhogy. Nem hajlandó elfogadni. Ès most, hogy megtudta, hogy összeköltözünk, elkezdett furcsán viselkedni: mindig szomorú, látványosan depressziós és egész nap otthon ül. Még nem élünk együtt a barátommal, de amikor vele vagyok, akkor egyfolytában hívogat, hogy mikor megyek már haza, miért nem segítek többet, rá nem gondolok soha, hogy egyedül van stb. Aztán mikor hazaérek akkor jól leb asz, hogy hol voltam eddig.

Már nincs több ötletem, hogy mit csináljak. Próbáltam összehozni valakivel, hogy legyen egy társa, amikor én elköltözök. Regisztráltam egy társkeresö oldalra (mivel nem hajlandó eljárni sehova, hiába hívom magammal), és volt csomó jelentkezö, de 2 nap múlva törölte magát, merthogy ö ilyennel nem foglalkozik.

Egész nap otthon van, nem dolgozik, ideje lenne találkozgatni férfiakkal, csak 50 éves és NAGYON jol nez ki. Hogy fogadtassam el a barátom vele? Rosszul vagyok a tudattól, hogy jönnek az ünnepek. Már arra is gondoltam, hogy extra munkát vállalok karácsonyra, hogy megússzam az egészet.