Úgy érzem a szüleim kivételeznek velem. Mit csináljak?

Hidd el, te leszel a testvéreid közül az, aki a legtöbbre viszi, pont azon megfelelési kényszer miatt, amit ezáltal belédneveltek a szüleid. Én is nagyobb testvér vagyok és nálunk is ez a helyzet, csak mi már idősebbek vagyunk. A húgom csak annyit tud, hogy gazdag pasiknak tartja oda és ebből van pénze, én viszont huszonévesen vállalkozást építek, önerőből próbálok meg feljebb jutni a párommal együtt, aki szintén nem gazdag (vagyis ő nem az, az én szüleim meg egy fillért nem adtak még az egyetem alatt sem, annyira szemetek voltak mindig is velem... ha lett volna egy kis büszkeségem, 18. születésnapomon már az utcán találtam volna magam, csak én mindig meghunyászkodtam). Hidd el, ez, amit te írsz a legkevesebb, ezt szinte minden nagyob btestvér elszenvedi. De amikor már neked nem jut melegvíz, a húgod kutyájának meg igen, és anyád még veled orbidál, hogy micsoda szemétláda vagy és örülj, hogy "eltart" egyetem alatt, ami abban merül ki, hogy még a kenyeredet is a párod fizeti... hááát... igen, ez az én helyzetem. És mi is csak úgy kezdtük, hogy nekem nem volt megbocsátva a négyes, a húgom válla meg a kettesért is meg volt veregetve, hogy ügyes vagy. Aztán minél nagyobbak lettünk, jött a többi...

Szerintem tanulj és menj el egy jó messzi egyetemre, én is ezt terveztem, csak mivel a szüleim nem adtak pénzt kollégiumra sem, így helyben kellett maradnom. Életem legnagyobb hibája volt, remélem, neked sikerül elmenni.

Szerintem ez mindenhol így van, nálunk én vagyok a kisebb és szintén nagyon sok minden el volt nézve nekem, legalábbis a nőverem állatja ezt.

Szerintem csak annyi a helyzet, hogy őrá tudtak hatni a szüleink, mert ő olyan, engem meg nem érdekel t sose, hogy mit szólnak, mentem a saját fejem után, mert makacs vagyok - sajnos.

Kezdetben én is le lettem szidva a rossz jegyekért, de egy idő után nem érdekelt, hogy hogy reagálnak rá a szüleim, és ezt ők is látták, belefáradtak abba, hogy megpróbáljanak megnevelni.

Idén végzek az orvosin, tehát nem hinném, hogy túl sok mindent befolyásolna az, hogy kinek mennyi dolgot néznek el.

Szerintem ha én lennék a nagyobb és tesóm lenne a kisebb, ugyanígy alakult volna minden, mert az ember személyiségén múlik az, hogy végül kiből mi lesz és hogy kezel egy adott helyzetet.

Bár lehet, hogy csak elfogult "kicsi" vagyok.