Miért ilyenek a szüleim? 15/L

Mint lehet erre mondani? A hiba az ő készülékükben van nehogy már te menj rá lelkileg.

Anyád olyan, mint a nagyid volt, mit várhatnál tőle?

Azt hiszem itt az ideje az érzelmi leválásnak.

Tudom kell a szülői szeretet de lássuk be ők erre nem alkalmasak. Anyád nem is akart téged akkor fújhatod. Az, hogy ilyen lelketlenek az már végképp nem a te sarad.

Egyszer kitörnék és mindent a fejükre hordanék csak úgy a kíváncsiság kedvéért. Aztán ha nem változik semmi akkor teljes elszeparálás, kommunikáció megszüntetése, csak ha muszáj akkor.

A tesóimtól meg nem tűrném el a verést.

Akkor sem ha anyuka hisztizik.

Ilyenkor szépen konkrétan elmondod a tényeket és közlöd vele, hogy nem megy vele semmire azzal, hogy ha a homokba dugja a fejét mert nem hagyod magad lealázni.

Igen néha szükség van az ellenállásra az ilyen agyatlan szülőkkel szemben.

Ha megszült az már az ő felelőssége egye meg, amit főzött ne téged hibáztasson mert rosszul döntött. Az ő élete, az ő döntése!

Egyébként az ilyen "szülők" szoktak magányosan felfordulni öregkorukban.

Megpróbálnék később egy ösztöndíjas képzést, kollégiumot aztán tipli előtt kőkeményen beolvasnék nekik megmondánám nekik, hogy sose voltak jó szülők aztán úgy vágnám rájuk az ajtót, hogy tokkal esne ki és sose mennék többet haza!

Ha a tesóid meg mellé állnak és olyanok lesznek, mint ők akkor megkapták, amit érdemeltek.

Majd ha sikeres leszel belefulladhatnak az irigységbe.

Mellesleg ha már úgy is áll a bál és úgyis rossz vagy... hát állj ki magadért. Lehet ez még rosszabb? Csak addig tudják csinálni, amíg hagyod. Mit veszíthetsz?

A tesókkal elbeszélgetnék, hogy gondolják át mert a családon kívül senkire sem számíthatnak és ha most elcseszik, a szülők sem élnek örökké...senkinek nem lesznek fontosak...akinek nincs jó családja az nagyon sokat veszít. Vegyék észre, hogy tahók a szüleitek és velük is így fognak bánni ha nagyobbak lesznek.

Ennyi.

jaj édesem... :( annyira sajnálom hogy bánnak veled. pedig nem te tehetsz róla.

tudod az a baj, h nem kívánt gyerek voltál (ez nem bántás, csak ténymegállapítás). ezt a bélyeget nem mosod le magadról a szüleid előtt, pedig más hogy örülne ha ilyen normális kamasz gyereke lenne.

speciel én nem voltam egy matyóhímzés, de anyám ennek ellenére szeretett és biztatott, mellettem állt mindenben. egy normális szülő ilyen.

amit tehetsz, hogy nagyon jól tanulsz, ha kell, akkor jársz korrepetálásra, és érettségi előtt nagyon messzi egyetemeket jelölsz meg azon a bizonyos papíron.

addig is tarts ki valahogy, és próbálj meg találni a környezetedben egy olyan embert, aki pozitív megerősítést ad, segít átvészelni a tinikor nehézségeit, és hisz abban hogy értékes vagy.

ha elvégzed a gimit, onnantól részben a saját lábadra állhatsz, és vissza sem kell nézned. a fiúkkal óvatos legyél, szeretik kihasználni az ilyen kis elveszett lelkeket mint te vagy. ne hidd el nekik a szép szavakat, csak olyan sráccal járj, aki a tetteivel is bizonyítja hogy szeret téged.

ha valamiben tudok segíteni, akkor írj privit!

ölellek szeretettel.

Ha rosszul bánnak veled egy közegben teljesen jogos hogy rosszul érzed magad. Elfogadni ezt, és felvállalni, hogy a szüleid egy szemét játszmát kényszerítenek rád, amit te igazából nem akarsz, jobb, mint azt mondani, hogy végülis jó, csinálják nyugodtan ezt velem, mert jókislány vagyok.

Nem kell engedelmeskedni, és fejet hajtani sem, belenyugodni pedig végképp nem. Se nem elnézőnek lenni.

Legtöbb amit tehetsz, hogy keresel egy olyan közeget, amint tudsz, ahol hagynak nyugodtan élni, és nem bántanak.

Bár, ez csak az én véleményem.

Én is ilyen közegben kényszerültem felnőni, ahol szinte bárhová mentem volna, csak haza nem. Bár, én többször megszöktem, de mindíg "elkaptak". Anyám legutóbb hívott, ordítova, szokásos műsorral. Szó nélkül leraktam, telefonszámváltás. Nemérdekel. Nem tartozom neki semmivel, csak azért, mert véletlen megszült.

Ha visszamehetnék az időben, azt mondanám magamnak, hogy legyek önző annyira, amennyire csak lehet.

Tehát, ne velük és a f*aikkal foglalkozzak, hanem magammal, és a jövőmmel. Tervezz előre. Sulival, kapcsolatokkal, bármivel , ami a majdani szabadságodat fogja szolgálni. Tanuld meg a magad szempontjait, céljait nézni és véghez vinni, megvalósítani őket szép lassan.

Ha így teszel, akkor teszel a legtöbbet magadért. Szerintem.