Hogy dolgozzam fel ezt a helyzetet?

Szerintem te nagyon rosszindulatú vagy és féltékeny, ráadásul semmi okból.

Ha egy elvált férfival kezdtél, akkor kénytelen leszel elfogadni, hogy a gyerekei mindig az elsők lesznek neki - ők akkor is ott lesznek, amikor 90 évesen már az ágyból nem tud kikelni, te pedig mióta ismered? Pár hónapja? És ki tudja, meddig lesztek együtt?

Ha szereted őt, akkor fogadd el a gyerekekkel EGYÜTT! Ami rosszul eshet, az esetleg az, hogy te nem tarthatsz vele ezekre az utakra, de az idővel majd jön ez is. Egy-két hónap után még nem kell siettetni a helyzetet.

Bocsi de engem sem érdekelnek apám nőügyei, miért is kellene, hogy érdekeljen? Felnőtt nő vagyok, nem lakom otthon, nem vagyok kíváncsi kivel éppen mit csinál. És ha egyszer őt látogatom meg, és vele akarok lenni, akkor igen elvárom, hogy az épp aktuális hölgeymény ne legyen ott. Az természetesen más, ha mondjuk már egy éve tartósan van valaki, de akkor sem akarnék vele is rendszeresen találkozni, nyilván kettesben azt csinálnak, amit akarnak.

Sajnálom, hogy nem lehet gyereked, de azért az egészségügyi problémáid nem más emberekre kellene kivetítened. Miért nem beszélgetsz erről a pároddal, ha ez ennyire nyomja a lelked, hogy nem lehet saját gyereked? Örökbe is lehet fogadni akár. De el kell fogadnod, hogy a daját gyerekét még szép, hogy jobban fogja mindig szereti, mint az aktuális barátnőjét, az lenne a baj, ha ez nem így lenne.