20-25 évesek, nektek is fizetnetek kell azért, hogy otthon lakhattok?

Bar en nem veluk elek, az egyetem alatt ok fizettek az albimat es minden kiadasomat, sot utana is amig nem talaltam munkat. Ez szerintem teljesen normalis.

Egyebkent ha fizetnem kene h veluk lakhassak, akkor inkabb nem laknek veluk. Ez ilyen egyszeru. :) ha mar fizetek legalabb ne kelljen veluk egy fedel alatt elni, nem?

Es ahogy az utolso is irta, engem ugy neveltek h inkabb nekemadtak amijuk van, minthogy tolem vegyek el. Es en is igy fogom nevelni a gyerekeimet, mert ez a termeszetes szamomra. Szerintem gaz ha egy szulo a gyereke hatan akar penzhezjutni. Ha ad. Gyerek mert megteheti az rendben van. Amit veled csinalnak, nagyon gazos.

Én mivel nem találtam munkát, ezért tanfolyamra járok most ahol 52 ezret kapok havonta. Szüleim elvárják, hogy fizessek havonta 10 ezret belőle, plusz magamnak az egyéb kiadásokat (7 ezer a bérlet pl) mikor tudják, hogy albérletre akarok félretenni, hogy összeköltözhessek a barátommal (távkapcsolat jelenleg).

Kicsit rosszul esik, mert nem arról van szó, hogy sajnálom tőlük, mert ha több lenne tök szívesen adnék, de így alig marad valami és nemhogy támogatnának az elköltözésben csak visszahúznak ezzel.

Tőlem soha nem kértek pénzt anyukámék, amíg tanultam és otthon laktam. Amikor gondolkoztam a diákmunkán, anya azt mondta, hogy az én dolgom most a tanulás, erre koncentráljak. Valamint később az órarendem és a tanulandó anyag mennyisége nem is igen tette volna lehetővé a munkát egyetem mellett. Kaptam havonta fix összeget (anya adott, plusz apa gyerektartást) és ebből gazdálkodtam bérletre, könyvekre, fénymásolás/nyomtatás, telefon feltöltés, vagy ami épp kellett, kaja (vagy vittem főtt kaját). Ruhákat ha vettem is ritkán, akkor turiból, vagy anyuval mentünk néha közösen, és ő vett ezt-azt.

Albérletre szerencsére nem kellett külön költeni, mert anyunak/testvéremnek volt lakása abban a városban, ahol tanultam, és barátaimmal laktam ott.

Ha úgy alakul, én nem fogok pénzt kérni majd a gyerekemtől, főleg ha nincs miből. Az lenne a cél, hogy legyen egy jó végzettsége, diplomája, szakmája, munkája- a lényeg, hogy jusson előrébb. De ha nincs állása, akkor ha akarna se tudna miből hazaadni (lsd. kérdező).

Valamint, a diákhitel: nekem anya azt mondta, hogy ha törik, ha szakad, ezt az opciót nem fogjuk választani, mert ez nem ingyenpénz. Bizony vissza kell fizetni, igen durva kamatokkal, és ez sokáig tart. Én is csak nagyon kevés embert ismertem, aki ezt választotta.

23/N

nincs miből, ezért nem

ha lenne pénzem, biztos hogy MAGAMTÓL adnék...

Eszébe nem jutott soha a szüleimnek, ilyesmi. Egyetemen diákhiteles voltam úgyhogy nem kellett rám fizetniük. Fél éve lediplomáztam most dolgozok, még otthon lakom. Felajánlottam, hogy fizetek valamennyit a rezsibe de kinevettek. Igaz, nincsenek rászorulva, megmondták, hogy az a pénz az enyém azt csinálok vele amit akarok de azt tanácsolják tegyek félre. Hát ezt teszem most. A magam kiadásait persze fizetem, meg szoktam adni az egyetemista húgomnak is. Pár év múlva akarok költözni addigra összejöhet egy kisebb lakás ára (jó lenne tehermentesen).

Ok én szerencsés vagyok, jó helyre születtem, de akkor sem értem azokat ahol nem létszükséglet és egyből tartják a markukat a gyereknek, aki teszem azt diákmunkázik. Ha rendes jövedelme lenne még ok de így...szerintem ezt a körülményekhez kéne igazítani nem az életkorhoz.

16 éves korom óta dolgozom, persze gimi alatt csak alkalmanként, egyetem alatt már folyamatosan. A szüleim a kezdetektől minden hónapban elkértek tőlem 20.000 forintot kajára meg rezsire.

Aztán amikor lediplomáztam és elköltöztem otthonról, kaptam tőlük egy elég nagy összeget. Nem is értettem, kérdeztem hogy mi ez, és kiderült, hogy a 7 év alatt minden egyes havi hozzájárulásomat félretették nekem, és ezt a pénzt még meg is duplázták. :)

Életemben nem hatódtam még meg annyira, mint akkor, megszólalni sem tudtam, sírva fakadtam örömömben. :)

Én még egyetemista vagyok. A második félévtől kezdve kapok több-kevesebb ösztöndíjat, ez a 8., azaz az utolsó félévem.

Amikor először kaptam ösztöndíjat, mellette diákmelóztam, nagyjából havi 40-50 ezer forintom volt, megkérdeztem anyuékat, hogy szálljak-e be a rezsibe? Egyértelműen elutasította és azt mondta ezzel ne foglalkozzak. Most nem okoz nekik problémát az, hogy eltartsanak, de a későbbiekben nem valószínű, hogy fognak tudni támogatni nagyobb összegekkel az életben való indulásomhoz, így inkább spóroljak, gyűjtögessem össze a pénzemet.

Olyan választ is olvastam itt egyszer egy huszonéves fiataltól, akitől keményen kicsikartak a szülei minden hónapban 20 ezer forintot, aztán amikor végre sikerült elköltöznie otthonról, akkor az anyukája csillogó szemekkel átadta a fiának egy borítékban az évek során összegyűlt 20 ezer forintokat. Utólag szégyellte magát, amiért zsörtölődött a leadott pénzek miatt, hiszen az anyukája ha mással nem is tudta támogatni, legalább spórolt a fiának egy kis pénzt, amit lehet amúgy elköltött volna.

Számomra az a természetes, hogy segítünk egymásnak, hiszen egy család vagyunk. Én szeretetben nőttem fel és nagyon hálás vagyok a szüleimnek, amiért előteremtették a feltételeit annak, hogy diplomás ember lehessen belőlem. Eljön az idő, amikor a szüleinknek lesz szükségük ránk. Én hiszek abban, hogy egyszer mindent visszaadhatunk a szüleinknek, amit mi kaptunk tőlük.

Anno, amikor a párom végzett a sulival és dolgozni kezdett, ő is nálunk lakott egy hónapig. Leültünk megbeszélni az anyagi részét ennek. A szüleim nem fogadtak el tőle ennyi időre pénzt. Annyit kértek, hogyha valami különleges igényünk van, azt vegyük meg maguknak. Alap dolgok lesznek mindig itthon, amiből a párom is bármikor ehet, de extrákat nem engedhetnek meg. Minden héten csaptunk a párommal egy "nagy" bevásárlást, amit ő állt, ő ezzel járult hozzá a családi kasszához, többet nem fogadtak el anyuék. Tehát nem hogy tőlem nem kértek sosem, még a páromtól sem...

Amit én tennék a helyedben:

A munkahelyek 99%-a nem tolerálja azt, ha te tanulsz meló mellett, hiszen ez akarva akaratlanul is azzal jár, hogy szabadnapokra van szükséged, amikor az egyetemen kell lenned. Szinte biztos vagyok benne, hogy ezért nem kellesz az utolsó takarítói posztra sem. Én mérlegelném, hogy van-e ennek így értelme és ha úgy érzeném nincs, akkor kérvényezném, hogy vegyenek át nappali tagozatra, így legalább diákigazolványt kapsz és diákmelót is kereshetsz, ahol az időddel sokkal rugalmasabban gazdálkodnak a munkahelyek is, hiszen DIÁK vagy.

Akár újra is felvételiznék, hátha van esélyem államira bekerülni, akkor pedig maximálisan odatéve magadat tanulhatsz ezerrel és még egy kis ösztöndíjat is kapsz a meló mellé.