Miért kell a SAJÁT ANYÁMNAK bántania azért, mert pszichiáterhez járok?

#4 "No para, majd benő a fejed lágya, és mire én leszek 45-50 éves már te is ezt írod majd egy lázadó 12-15 éves tininek." - khmmm... nekem spec 4 hónapom van a félszázig, és hát... mégis sokkal inkább a Kérdezőnek adok igazat ebben a kérdésben, mint az anyjának, vagy Neked...

Ha valaki betegnek érzi magát és ezért orvoshoz fordul, az szerintem bölcsen cselekszik, és aki erről le akarja beszélni mindenféle előítéletes dologal... hát az nem tűnik valami bölcsnek.

16 éves vagy és már pszicholóhushoz jársz? Persze, apukád is a könnyebbik utat választotta, pénzzel, ahelyett, hogy nevelt volna és szeretet adott volna. Ő pénzzel veszi meg a te szeretetedet! 16 évesen én is öngyilkos akartam lenni, nem volt komoly, de eszembe nem jutott volna rögtön taxiba ülni és rohanni a pszichológushoz, nekem ott volt anyu, apu, ő segítettek!

Nálad is lehet, hogy ez van. Egyébként én nem értem, hogy ma már státusz szimbólumnak számít a pszichológushoz járás?

#14, én inkább azt látom, hogy a Kérdező apja figyel a gyerekre (Kérdezőre) is, nem csak az ostoba előítéleteit szajkózva próbálja "nevelni" úgymond... aki képes ilyent mondani, hogy "a depressziót az unatkozó emberek találják ki" és ehhez hasonlókat." - az eleve nem lehet százas... az ilyennek kívánja az ember, hogy legyen módja csak 3 napra kipróbálni a betegséget, ami szerinte nem is létezik...

Másfelől a szülő "szerető féltó gondoskodása" legalább annyiszor, ha nem többször OKA a kétségbeesésnek, mint ellenszere... itt pl. a nyakamat tenném rá, hogy a Kérdező panaszaiba és problémáiba vastagon benne van az anyja hozzáállása, süt az egész problémából...

"mint pl 2 és 4 mennyire k.u.r.v.a hüje..."

Mondja ezt egy akkora seg-gfej, aki még a "hülye" szót sem képes helyesen leírni. Gratulálok.

Figyelj, ez amit te magadról írtál, ez tipikus kamaszkori probléma!

"A kérdező kommentje:

# 1/3

Lelkiismeret furdalása?Neki?Biztos nincs.

# 2/3

Arról nem tehetek, hogy apának és az ő szüleinek sok pénze van és emiatt amit szeretnék, azt megkapom.

Persze, biztos lázadásból csináltam azt, amit.

Nem kell bántani, normális választ szeretnék.

# 3/3

Rengeteget szorongok a legapróbb dolgokon is.Ezt mások előtt nem mutatom, mindenki azt hiszi, hogy magabiztos vagyok.

Népszerűnek számítok (nem kérkedésből írom), emiatt van, hogy névtelenül piszkálnak, pletykálnak rólam.Ezeken is kiborulok sokszor.

Volt olyan, hogy a suliba annyira kiborultam valamin, hogy gyógyszert vettem be és ittam rá, vagy órákon át ettem, amit találtam és utána hánytattam magam, vagy éppen nem ettem sokáig semmit.

Számít az emberek véleménye, de ezt nem tudja sok mindenki.

Nem sírok senki előtt, csak akkor, ha egyedül vagyok, de akkor hajnalig nem tudom abbahagyni."

Nem vertek, nem voltál megerőszakolva, nem ért nagy trauma, nem vagy kiközösítve (hiszen azt írod, hogy "népszerűnek számítok"), nem kell nélkülöznöd, nem vagy beteg, nem vagy mozgásképtelen, nem kell azon aggódnod, hogy mit eszel holnap, nincs semmilyen teher a válladon, nincs gyereked akiről gondoskodnod kell, nem kilátástalan az életed, stb.

Ezek után még mindig azt írom felnőtt fejjel, hogy igazából nincs nyomós okod, hogy "betegnek" érezd magad, hogy lehangolt legyél és ilyen piti problémákkal pszichológushoz járjál!

Mi lesz majd, ha valami nagy trauma ér, ha még ezeket az átlagos tinédzser problémákat sem tudod megoldani. Ez itt a probléma, és emiatt lesznek majd később igazi problémáid!

Mikor annyi idős voltam mint te, akkor én is lázongtam a szüleim ellen, utáltam őket, haragudtam rájuk, nem értettem miért nem értenek meg, minden problémám volt velük, azt hittem összedőlt a világ! Ma már tudom és értem, hogy ők a világ legjobb szülők!!!

#18 - "Ezek után még mindig azt írom felnőtt fejjel, hogy igazából nincs nyomós okod, hogy "betegnek" érezd magad, hogy lehangolt legyél és ilyen piti problémákkal pszichológushoz járjál!" -

1, a kérdésben nem pszichológus, hanem pszichiáter szerepel.

2, Mindig tragikomikus, amikor egy paciensnek valaki meg akarja mondani, hogy "van-e oka betegnek érezni magát"... tudomásul kellene venni már egy idő után, hogy az emberek egyedi érzékenysége NAGYON különböző, úgy a fizikai hatásokra, kémiai okokra, kórokozókra, ahogy lelki okokra, stresszre is... az egyik ember nyugodtan megiszik 6 kávét egy nap (mint pl én), a másik (mint pl a zasszony) meg 1 kávétól is remegő kézzel, idegesen rohangál. Az egyik embernek a tüdőgyulladása is csak a röntgenen látszik, a másiknak meg egy banális megfázástól is 40 fokos láza lesz. Az egyik emberre ha ráordítanak kiröhögi az illetőt vagy visszaordít, a másikra ha ráordítanak, másnap nem mer bemenni a munkahelyére.

Ne akarja már valaki jobban tudni, hogy a másik ember mit érez, mint az, aki érzi.

. . . hogy az emberek egyedi érzékenysége NAGYON különböző . . . "

Ugyan már, mindent meg lehet erősíteni, az ajaratot is! Ezt is lehet fejleszteni, rá lehet gyúrni!