Elviselhetetlenül idegesítő anyukával mit lehet kezdeni? Ott tartunk, hogy már ha csak eszembe jut, gyomorgörcsöm van!
25 éves vagyok, külön élek már több mint tíz éve. Ennek egyébként pont az az oka, hogy előle menekültem, nem bírtam már vele megmaradni egy fedél alatt. Mindenbe beleszól, mindent jobban tud, önző, alkoholista, tényleg szörnyű.
Mivel anyagi és erkölcsi háttér nélkül kell mindent megoldanom, így nagyon nehéz az életem. Egyetemre járok, de csúszásban vagyok, ez a félévem pl. jó eséllyel nullkredites lesz. Az ok: év elején elveszítettem a munkám, ami kis pénzem volt, azt feléltem, utána a barátom, akivel együtt éltünk, kidobott. Gondoltam, most az egyszer hátha segít a családom, egy vonatjegyre még volt pénzem, hazautaztam. Egy hétig szívta a vérem, utána muszáj volt visszajönnöm. Ennek a megoldása is elég kalandos volt, mert egy ismerős felhozott kocsival, de laknom már nem volt hol és pénzem se, kajára se. Természetesen az első állást elvállaltam, ahol viszont kb éhbérért dolgoztattak reggeltől késő estig hétvége és szabadság nélkül. Így viszont nem tudtam bejárni az egyetemre, pláne tanulni.
Anyám 1-2 hetente felhív. Elmondja, hogy épp mit eszik és megkérdezi, hogy megy az egyetem. Mondom, hogy pocsékul, akkor elkezd cseszegetni, hogy miért nem mondok fel és költözöm hozzájuk. Nos azért, mert nem bírom elviselni. És nekem is nagyon rossz, hogy szenvedek és sehogy nem jutok előbbre, és pocsék érzés, hogy még az érzelmi hátteret se kapom meg. Apámmal elvagyok, de őt abszolút nem érdeklem, ha írok neki, nem válaszol, magától nem keres.
Most munkanélküli vagyok, és karácsonyra azért leutazom egy-két napra. De persze az se jó, most hívott anya, hogy miért nem megyek korábban. Mondtam hogy 23-án dokihoz megyek, azon is ki van akadva. Véletlenül megtudta, hogy annak ellenére fogamzásgátlót szedek, hogy ő ellenzi, azon is. Ha hazamegyek, tudom hogy minden arról fog szólni, hogy mekkora csalódás és csőd vagyok.
Mi a csudát csinálhatnék? Mire ezt leírtam is teljesen kiborultam :(
válasza: válasza:Nem szabadna ennyire törődnöd az anyád véleményével...
Nem egyezik a szemléletetek, a normáitok, így sosem vog úgysem egyezni a véleményetek...
Ha cseszeket akkor szimplán közölni, hgy nem ő tart el, nem éltek együtt, fenőtt nő vagy, az életetedbe ne szóljon bele.
Tanácsot adhatna, de igazából így nem tud olyat mondani, ami hasznodra válna...
Felnőtt nő vagy, érezd magad annak,!
Kitől tudta meg, hogy tablettát szedsz? (Nem mintha akármi köze lenne hozzá...) szíved joga eldönteni, hogyan védekezel..
26/n
Azóta otthagytam azt a munkát és kiköltöztem a párommal bérlünk egy szobát.
Az a baj, hogy ha bármi baj van, nincs mihez nyúlni. Ami kis pénzt megtakarítottam, azt a múltkori munkanélküliségem elvitte. Most januártól tervezek dolgozni, de megint nullán vagyok. Ez is nagy stressz, mert pl. nem tudom, mit tennék egy hosszabb betegség esetén. Vagy ha megint szakítunk. Nem tudok bízni senkiben, anya segítségét kértem néhányszor, mindig átvert, az exem dettó, és szegény páromon csapódik le. De hogy bízhatnék benne, amikor azt tapasztalom, hogy senkiben nem lehet bízni, mert visszaélnek vele?
Ha tudnám, hogy nem kerülök utcára, mert vész esetén segítenek, már csak maga a tudat rengeteget segítene :(
Egyébként az életembe nem szól bele, nem is tud, mert semmit nem tud róla. De már az elég, hogy "gondolom, megint nem voltál egyetemen". Persze, hogy nem voltam, mivel dolgoztam. Engem is borzasztóan zavar és frusztrál, és erre csak ráerősít.
Ha alapvetően rendben lenne az életem, akkor lesz@rnám, de már két éve toporgok, egyet lépek előre, kettőt hátra, nem látom a kiutat, szóval alapból frusztrált vagyok. Ők persze mossák kezeiket, nem tehetnek a dologról. (Nem a fenét, ha segítették volna a tanulmányaim, ahogy ígérték, akkor nem állt volna elő ez a helyzet. De nem tudnak segíteni, mert apukám anyukám tartja el abból a pénzből, aki lusta dolgozni... csak mondjuk nem lenne rossz, ha már kezemben a diplomával dolgozhatnék úgy, hogy közben nem frusztrál az, hogy megint nem fogom tudni megcsinálni azt a tárgyat, amire délben kéne bejárni, de a munkából nem engednek el, ha viszont nem dolgozom, akkor nem élek meg...)
Szia. Nem egyszerü a helyzeted. Nincs az egyetemnek valami kollégiuma, ahová mehetnél? Vagy estire jársz?
Ott anno volt olyan, hogy valaki szociális alapon is bejuthatott. Így a lakás máris meg lenne oldva!
Munkát meg biztosan lehetne vállani valami irodában is, napi 4 órában, vagy kevesebben, esetleg rugalmas idöbeosztással... Tuti nem sok pénz, de kajára meg 1-2 mozira esetleg elég lenne...
válasza: válasza:Szerintem itt elsősorban nem az okozza a problémát, hogy anyukád hogy viselkedik, hanem az, hogy te felelőtlen vagy, és semmiért nem vállalod a felelősséget, meggondolatlanul cselekszel, aztán másra kened.
Nézzük sorban:
- év elején elveszítetted a munkád, és ahelyett, hogy újat kerestél volna/halasztottál volna/speciális tanrendre való kérelmet adtál volna le/átmentél volna levelezőre/rendkívüli 1x-i segélyre való kérelmet adtál volna le (van ilyen az egyetemen...) te felélted a tartalékaid.
- kidobott a barátod. És? Ennek mi köze az egyetemhez, vagy anyádhoz? MErt szerintem semmi. Egy nullkredites félévre nem indok vagy mentség az, hogy szakítotok a fiúddal. Ha majd egyszer egy komoly állásod lesz, akkor nem mész be 2 hónapig meg kirúgatod magad, mert épp szakítotok?! 25 éves vagy, nem 15! A lelki dolgokat EL KELL különíteni a szakmai élettől! Ha erre nem vagy képes, az senki másnak nem a hibája, csak neked.
Folytassuk:
- ahelyett, hogy ismét megpróbáltál volna talpra állni és munkát, lakhatást keresni (koli, barátok, akár szálló...?), hazamentél, és ültél a seggeden, se nem tanulva, se nem dolgozva, hogy majd tán megsegít az, aki még életedben sosem segített. Mikor ez a lehetőség nem jött össze, megint nem felelősségteljesen gondolkodtál és cselekedtél, hanem valakinek a nyakába akaszkodva továbbálltál.
- VÉGRE eljutottál arra a pontra, hogy hajlandó voltál munkát keresni, mert már nem volt kihez fordulnod (ugye érted, hogy itt azzal van a baj, hogy te NEM AKAROD magadat ellátni, hanem mástól várod el, hogy kihúzzon a sz*rból?), láttad, hogy nem működik az egyetemmel együtt és MÉG MINDIG nem lépted meg az első pontban leírtakat (tanrendváltás pl.)
Itt az a legnagyobb baj, hogy nem gondolkozol, csak ugrasz szituációból szituációba, várod, hogy majd lesz valahogy, majd valaki megszán, majd átmész valahogy az egyetemen, majd megsegít valaki, majd lesz munka...
DE könyörgöm, az élet nem így működik! 25 éves vagy, az isten szerelmére, miért a szüleidtől várod el a támogatást? Másnak ennyi idősen már családja van, és nemhogy magát eltartja, de a gyerekeit is. Ha nem megy az egyetem, akkor vállalj mellette teljes idős munkát és menj levelezőre.
Ja, és még annyit (5-ös vagyok):
Felnött ember vagy, aki igenis megmondhatja a véleményét az öt cseszegetö szülönek. Tudom, rengeteg erö kell hozzá, de én lehet vennék egy nagy levegöt és leülnék velük (mindkettejükkel), és elmondanám, hogy a kritika az, ami egyáltalán nem segít, és ha mással nem tudnak segíteni (mint ahogy ígérték), akkor inkább hagyjanak békén, mert ez senkinek sem jó... Vagy mittudomén. Sokszor használ, ha a szülönek a szemébe mondjuk, hogy már nem vagyunk gyerekek, megvan a saját magunkhoz való eszünk, ezért úgy csináljuk a dolgainkat, ahogy tudjuk. ha nekik ez nem tetszik, akkor kritika helyett inkább kérdezzék meg, miben segíthetnek, és akkor tegyék is azt. Hátha elgondolkodnak a dolgon. :-)
(Bocs a hosszú ö és ü hiánya miatt.)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!