Én már nem találok kiutat, csak az öngyilkosságot!?

Itt szeretném megosztani veletek a történetemet...

14 éves lány vagyok. A szüleim válófélben vannak, emiatt itthon elég rossz a hangulat, nem szeretek hazajárni, nincs egy hely, ahol egyedül lehetnék. Utálom, hogy a szüleim azt kérik, hogy döntsek köztük, mikor mindketten a szüleim! Apukám megismert egy nőt, akivel a válás után szeretne élni. Engem is bemutatott neki, találkoztam vele, természetesen anyukám háta mögött. Erre anyukám rájött és azóta 'zsarol' és kivételez a húgommal. Apukám sokáig dolgozik, így vele sem tudok igazán 'közeli kapcsolatot kialakítani'. Anyukám azóta utál, és úgy kezel, mint egy kutyát kb. Megszabja, hogy milyen ékszert hordhatok/nem hordhatok (pl.: kaptam egy fülbevalót karácsonyra, amit nem hordhatok, mert neki nem tetszik), hogy milyen színűre nem festhetem a körmöm, vagy hogy még szempillaspirált sem használhatok, pedig nem sminkelek/sminkeltem erősen. Ha jó jegyet hozok haza, akkor 'leokézza', de ha rossz jegyet hozok haza, akkor mindentől eltilt, gy történt, hogy tavaly nem volt telefonom, gépem, nem maradhattam a barátaimmal az iskolába. Az általános iskolában kiközösítettek, megaláztak nem egyszer, így mikor bekerültem a középiskolába anyukám nagyon örült, hogy szeretem az osztálytársaim, jól érzem magam, és nem sírok minden nap. Minden rendben volt, de tavaly elkezdtek romlani a jegyeim, és anyukám nem engedett a barátaimhoz... Aztán év végén megbuktam... végül a pótvizsgán átmentem, de anyukám azóta mondja, hogy hülye vagyok, buta, semmire se viszem majd, takarítónő se leszek... Nekem viszont az iskola annyira ne számít, mint a barátaim, vagy a tánc, ahol jól érzem magam... Anyukám a jóért sose dícsér, de a rosszért mindig a föld mélyéig lehord. Mindenki 'jó kislánynak' ismert meg, ám 2 év alatt nagyon sokat változtam. A jegyeimet idén feljavítottam, hátha az a probléma, de még így se fogad el anyukám. Nem tud elfogadni! Már szinte mindenhol lenéznek...

Van egy srác, aki nekem tetszik... Az egyik legjobb barátom, de már annál is több, és én is úgy látom, hogy az ő oldaláról is több. Próbálok célozgatni, de ő nem veszi észre, bevallani neki meg nem merem.

Anyukámmal annyira megromlott a kapcsolatom, amit 3 éve el se tudtam volna képzelni. Depressziós vagyok, de neki fel sem tűnik, sőt, kicsit olyan, mintha nem érdekelné...

Igazából nem is a választ várom, mikor nincs kérdésem, tudom mit szeretnék, csak szerettem volna megosztani az élettörténetemet. Van, aminek semmi köze sincs a címhez, de jól esett 'kiírni' magamból.

Sajnos az öngyilkossághoz még nem vagyok elég elszánt, de ha ez a helyzet rövid időn belül nem javul, akkor meg fogom tenni.

Köszönöm annak aki végigolvassa.