Mit tanácsoltok, mit tegyek?

Mostanába úgy érzem bolond vagyok. Tükörbe nézek és fogalmam sincs kit látok, de hogy nem magamat az biztos. Egyre többször van, hogy teszem a dolgom, megy az élet és hírtelen eljön egy pont amikor összeesek és csak kitör belőlem a sírás (ez pár percig tart). Aztán magam elé nézek..várok, hogy ne látszódjon meg hogy sírtam aztán megy tovább folytatom amit csináltam.

A szüleim elváltak, már több mint 2 éve, de csak rosszabb a helyzet. én vagyok a fal közöttük..

Sajnos anyával is olyan a kapcsolatunk, hogy nem nagyon tiszteljük egymást, persze nem beszélünk csúnyán egymással, de kedvesen se. Nem kapok tőle szeretetet, nem emlékszek mikor ölelt és puszilt meg utoljára. Támogatni se szokott a célom elérésében. Nem kérdezik meg soha hogy mit érzek.

Tudom nagykorú vagyok, de még tanulok, melózok mellette de nem kapok annyit hogy eltartsam magam.

Köszönöm hogy végig olvastad

19/L