Anyukák! Mit tanácsoltok ilyen helyzetben?

Nekem bátyám ilyen. Bármit tanácsol neki anya,mindenen felkapja a vizet és kiabál. Utána meg mikor szólok neki h beszéljen anyával normálisan,jön az, hogy akkor ne kezelje gyerekként stb stb,pedig ő már 25 éves...

Próbáld meg elmagyarázni neki a dolgot. Ülj le vele és kérd meg még az elején,hogy hallgasson végig és gondolja át. Ha erre nem reagál,szerintem nem sok mindent tehetsz vele... Sajnos vannak ilyen emberek,akik azt hiszik,hogy ha betöltik a 18-at, onnantól azt tesznek amit akarnak és tudják h mit csinálnak,pedig sokszor nincsenek tisztában a dolgok súlyosságával.

Úgyh szerintem a győzködésen kívül nem sok mindent tehetsz,csak annyit h megvárod h vagy tanul a hibájából vagy nem. :/

17/L

Nem sokat tudsz tenni most már. Ha korábban nem alakult ki a megfelelő értékrendje, nem tanítottátok meg neki, akkor 18 évesen már megy a feje után.

Az pedig - már ne is haragudj - hülye tanács, hogy "foglalkozzon a továbbtanulással a szerelem ráér". A szerelem mehet a tanulással együtt is, és melyik 18 éves fogja elnyomni a szerelmet, hogy tanulhasson?

Mit tanácsolok? Hagyd békén, ez az ő élete, és ha mindig meg akarod óvni a kudarcoktól és tanulási helyzetektől, sosem nő fel.... Engedd el.

Szia!

Bár nekem fiatalabb a gyermekem (11) és fiú is.

Azért leírom a saját tapasztalatomat amin én mentem át...

Én nem voltam még 17 éves mikor elköltöztem otthonról, az akkori nagy szerelmemhez. Akivel így visszagondolva volt gyönyörű 3 évünk...

Én a miatt költöztem el, hogy mindig mindenben korlátozni akartak és nem fogadták el a barátomat.

Elengedtek, nem tudtak mást csinálni. Persze hallgattam hogy ide többet a lábad be nem teszed ha kimész azon az ajtón...

Sok sérelem volt mindkét részről, ami az idővel persze enyhült.

Pozitív oldala az én részemről, hogy hamar megtanultam a saját lábamon állni, mert a szüleim nem támogattak...

Negatív oldala, hogy kapcsolat függő lettem. Egyszerűen szükségem van arra hogy állandóan tartozzak valakihez....

De nem bántam meg semmit! Mindent ugyan így csinálnék most is!

Szerintem engedd hagy tapasztalja meg a saját lábán, hogy milyen az élet.

De egyről biztosítsd, hogy ha úgy van az ajtó mindig nyitva áll előtte!

Mi lenne, ha tényleg egyenrangú felnőttként próbálnád őt kezelni? Ha nem azt érezné folyamatosan, hogy te akarsz helyette dönteni, te akarod megmondani neki, hogy mi a jó és mi a rossz.

Szerintem próbálj inkább az anyatigrisből barátként közeledni hozzá, aki mindent megért és úgy ad tanácsot. Hidd el, hogy a tiltással csak elűzöd magad mellől és nem fog a bizalmába fogadni.

Próbáld átérezni, amin ő most keresztül megy. Amikor te szerelmes voltál, rád sem lehetett hatni ész érvekkel. Ő most egy idős férfiba szerelmes, akinek ugrik akár az első hívására is, ne akard megkímélni a csalódástól. Hagyd, hogy ejtse csak át, hiszen úgysem tudsz mást tenni, erőszakkal nem tudod otthon tartani. El lehet vele beszélgetni az ilyen kapuzárási pánikban szenvedő férfiakról, akik a fiatal husit keresik, mert az még ad nekik némi önbizalmat, lehet, hogy most imponál neki, hogy ő már esetleg elért valamit az életben, de ez az érzés hamar elmúlik ám és remélhetőleg találni fog egy fiatal hozzá illő helyes fiút, akivel együtt válhatnak fiatal felnőtté és élhetik meg amit meg kell.