Mi lehet az oka, hogy elromlik a kedvem ha az apámmal veszekszem?

Az, hogy a szülő-gyerek kötődés annyira erős kapocs, hogy néha az ellenségeskedések és az antagonisztikus ellentétek is kevesek ahhoz, hogy felbontsák, vagy legalább meglazítsák.

Viseljük láncainkat egy életen át, a láthatatlan béklyó ott van és körbevesz bennünket. Sajnos sok szülő annyira önző, hogy nem veszi észre magát, hogy mennyire megmérgezi a gyereke életét. És nagyon sok esetben ez a faktor - bármily hihetetlen is - de még a szülő halála után sem egyértelmű, hogy megszűnik.

Én is akkor kerültem képbe, amikor elolvastam Susan Forward: Mérgező szülők c. könyvét. Rengeteg ilyen pszichológiai esetet leírt, ahol bizony kemény konfrontációkra volt szükség, de megoldódott a szülő-gyerek kapcsolat.

És semekkora szülőtisztelet vagy hála nem indokolja, hogy egy szülő tönkretegye, leterhelje a gyereke életét.

Ha van kedved kedvetek belemélyedni, akkor ajánlom ezt a történetet:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

A párom (exem) anyja a lányát a végletekig kifacsarta/kifacsarja anyagilag. Közvetve, de ez tönkre is tette a kapcsolatunkat, fél éve nem is láttuk egymást. Egy gyönyörűnek induló nagy szerelem és 15 évig tartó párkapcsolat esett áldozatul a szülői mesterkedéseknek.

Vannak ilyen típusú emberek, akik abból "táplálkoznak", hogy a másikat belenyomják a földbe, és semmivé teszik.

Vagy így tudják a másikat csak szeretni, vagy így erősítik önmagukat.

Tehát Neked az lenne a legjobb, ha nem lenne ilyen a környezetedben, és akkor meg tudnál nyílni.

Nekem is így sikerült, sajnos, bár nem olyan formában, ahogy kellett volna...