Hogyan férhetnénk meg egymás mellett?

Én voltam ilyen helyzetben. Iszonyú volt. Az ellenszenv kölcsönös volt, de a konkrét okát nem tudtam. Én akartam kedves lenni, meg minden, de nem működött. Iszonyú évek következtettek. Nem csináltam botrányt, vagy hasonlót, de nagyon bántott, hogy a bátyámat elfogadta és támogatta. Nem anyagilag, hanem lelkileg. Ha neki volt valamilyen napja, arra nagyon készült, engem fel sem köszöntött, csak formálisan, de azt is úgy, hogy nem volt benn sok jó. Aztán rájöttem, mi baja. Nagyon régi módi volt. Neki csak a férfi számít, vagy az a nő, aki házas és gyereke van. És nem tudott azzal mit kezdeni, hogy én 25 körül nem a családalapításon töröm a fejem, hanem tanulok, dolgozom, élem az életem.

nagyon rosszul esett ez a megkülönböztetés. A sógornőm segge is ki volt nyalva, én meg le voltam szarva (bocsánat), de ez volt. Sógornőmet imádom, ez nem ellen irányul.

Aztán előbb-utóbb minden megoldódik, semmi nem tart örökké. AZ illető beteg lett, és meghalt. Ez lehet, cinikusan hangzik, de a végrendeletében mindenkinek, még a szomszéd macskájának is köszönetet mondott, engem meg meg sem említett. Nem vártam semmit, de legalább a nevem említse meg. Azóta eltelt sok év, de a mai napig nem tudom hova tenni ezt.

Készülj fel, nem lesz könnyű dolgod.