S. O. S! Miért akar apám bántalmazni és miért káromkodik? Mit tegyek?

Szia. Hany eves vagy???

A valasba nem tudsz bele szolni az az o dolguk.....

Nem lehet hogy apad ideges es rajtatok vezeti le a stresszt? anyagi helyzetetek?

Nem fogod tudni azáltal megvédeni Magad, hogy őt akarod meggyógyítani, megjavítani! Sajnos nincsen hatásköröd ebben, a Sors úgy osztotta le a dolgokat, hogy Te csak avval tudsz foglalkozni, hogy megvédd Magad! Ne fejtegesd apukádat, hanem keress egy nyugodt zugot, pl. zárd Magadra az ajtót és találd ki, mit tehetnél!

Hány éves vagy? Tudnál máshoz menni aludni egy időre aki nem ver meg?

Az okok esetében szerintem ezek lehetnek: [link]

Viszont ezt ne tűrjed, akárhogy is fenyeget. Én is úgy nőttem fel, hogy apám megfenyegetett sokszor, hogyha "beköpöm", akkor többé oda nem mehetek haza, stb.

Nem tudtam, mihez van jogom, nem tudtam mit lehet tenni, féltem segítséget kérni, ezért magamra maradtam, és sajnos tűrtem, mint sokan mások.

De Te ezt NE TEDD! Van más lehetőség. Próbáld meg a nagyszülőket, hátha náluk ellakhatsz addig, míg fel nem nősz, és meg nem tudod alapítani a saját egzisztenciádat. Esetleg ugyanezt barátoknál, bár ez utóbbi nehézkes, de akár még működhet is.

Ha erre nincs lehetőség (mert a rokonok ugyanolyanok, vagy mert nem engedik meg hogy ott lakj, vagy mert nincsenek is), akkor fordulj mindenképp

Vannak olyan egyesületek is, akik ezzel foglalkoznak (ld. a cikk alján): [link]

Ez még érdekes lehet (itt is a lap alján a linkek/ingyenes telefonszámok): [link]

"E szervek közé tartozik többek között a gyermekegészségügyi szolgálat; a különböző közoktatási intézmények; a családsegítő szolgálatok; a rendőrség; az ügyészség; az áldozatsegítő szolgálat; a gyerekekkel kapcsolatba kerülő civil szervezetek; de bármely állampolgár is tehet, sőt köteles is bejelentést tenni, ha gyerekbántalmazást vagy más módon történő veszélyeztetést tapasztal. " => tehát elméletileg a tanár/sulipszichológus is köteles a bejelentést megtenni; érdemes lenne esetleg több személlyel is felvenni a kapcsolatot, mivel több helyről ugyanarra a esélyesebb, hogy az adott bejelentés(eke)t kivizsgálják és a megfelelő intézkedéseket hozzák

Továbbá... az iskolában próbálj meg (ha van ilyen) olyan tanárral beszélni, akivel megbízhatsz. Vagy akár iskolapszichológussal beszélni, ha van. Ők elméletileg tudják (vagy legalábbis tudniuk kéne), mit kell lépni. Sőt, ha jól tudom, ők is tehetnek bejelentést.

Többiek: az anyával beszélni csak abban az esetben lehet, amennyiben nem fogja az apa pártját ("jajj, hisz apád csak feldúlt mostanában" stb.). Sajnos sok lelki/testi terror jellemzője, hogy a családon belül az elnyomott szülő (ezesetben az anya) nem fordul az elnyomója ellen (az apa ellen), hanem tűri és még a gyerekek bevonása esetén sem tesz semmit. Vagy mert gyáva, vagy mert teljesen összetörték lelkileg, elhitetve vele azt, hogy az elnyomója nélkül semmit nem ér(ne) az élete, semmire nem menne, semeddig sem jutna. Ez NEM igaz, ha szükséges ebben bátoríthatod Te is Édesanyádat, hogy végül tényleg otthagyjátok ezt a rohadt g***t.

Mivel ez egy baromi nehéz helyzet, ezért leginkább sok-sok lelki erőt, és kitartást kívánok. Szívből remélem, hogy legalább a sulis légköröd olyan, hogy picit fel tudj töltődni, és ott ne a lenézést meg a menők b*szogatásait kapjad! Megérdemled, és mindenki, aki ilyen helyzetbe kerül! Az ilyen testi-lelki terroros szülőknek pedig azt kívánom, hogy jó sok évre ültessék le őket, a börtönben pedig úgy kezelje őket a többi rab, mintha pedofília miatt ülnének. Gyerekek és házas/élettársak sokasága van ennek kitéve nap, mint nap. Aztán csodálkoznak annyian, hogy a befelé forduló, passzív agressziójú emberek milyen sokan vannak, meg hogy hirtelen egyszercsak előjön belőlük az állat és akkor hülyeséget csinálnak. Pedig ez egy hosszú folyamat vége mindig(!), ami folyamat félrenézések helyett tettekkel megállítható lenne.

Hasonló helyzetben voltam gyerekkoromban. Könyörögtem anyumnak, hogy váljanak el. A mai napig nem történt meg, a történtek ellenére. Anyu túl gyenge volt ahhoz, hogy kiálljon mellettem. A mai napig nem teszi.

Amit tehetsz, amennyire tudod kerülöd apudat. Bemész a szobádba, és amíg ő nem hív ki, addig bent maradsz. Bármit kér megteszed, lehetőleg szó nélkül. Szerintem a legfontosabb, hogy ne szítson a gyerek ilyen helyzetben vitát. Elég szar az, hogy az ember apja kreál magától is problémát.

Aztán valahogy átvészeled ezt az időszakot, majd olyan messzire költözöl amennyire lehet.

Nem tudsz mást tenni. Az életükbe nem szólhatsz bele, annyit tehetsz hogy keresed a lehetőséget a menekülésre.

Kollégium, majd munka és albérlet.

Sajnálom, hogy ez történik veled. Kitartás!