Miért ilyen édesanyám?

25 vagyok, édesanyám 60. Mindketten dolgozunk, vele élek még.

Ma reggelre lebetegedtem. Nagyon erős hányingerrel kezdődött, utána meg hasmenés, hányás. Felhívtam reggel, hogy nem megyek dolgozni, ne érje meglepetés, hogy itthon leszek, ha jön haza. A munkahelyemen nem csináltak problémát ebből, jobbulást kívántak, a háziorvosom kiírt táppénzre erre a hétre.

Édesanyám már olyanokat mond, hogy nehogy besokalljanak és megköszönjék a munkámat, meg hogy biztos örültek nekem, meg miért nem mentem be, hogy legalább lássák, hogy be akarok menni. Ja, meg hogy tegnap szóltam-e. Miről? Arról, hogy mára beteg leszek? Mondtam, hogy nagyon jól tudja, a két év alatt egyszer voltam táppénzen, nem vagyok az a típus aki állandóan táppénzre megy okkal-ok nélkül.

40 perc busszal az út, nem mertem elindulni, mert mi van ha az úton jön rám valami? Mit csinálok, hova megyek?

Látom rajta, hogy nem tetszik neki, nem elég a bajom, még ilyenekkel stresszel. Nem érti meg, hogy nem fognak lefejezni 3 nap jogos táppénzért.