Hogyan fogjam vissza magam és viseljem el édesanyám stílusát? Annyira felidegesít, hogy meg tudnám ütni. Nem bántom soha, inkább sírok olyan dühítő.

Pl.:

A családom ma nem volt itthon, munka suli stb. Anyám megkért valamire, amit meg is csináltam. Porszívózás+konyha takarítása. Mindig megcsinálom azt amire kér, vagy ha unatkozok főzök, takarítok. Megint magyaráz, hogy biztos délig aludtam és semmit nem csináltam. De ez butaság. Megcsináltam amire kért, akkor mi baja van!?? Nincs is itthon amikor én igen, azt se tudja mit csinálok napközben, de azért jár a szája.

Heti 3 napot vagyok suliba, nagyon laza és szerintem féltékeny rá.. Többször is szóvá tette már, hogy felmond a munkahelyén és itthon marad főzőcskézni stb. Csak azt nem tudom miért nem tette még meg...

Most is engem piszkál. Olyannyira idegesít, hogy néha félek, megütöm. Nagyon komolyan kialadok tőle. Nem bántom, de kb felrobbanok annyira dühös vagyok. Amikor már nem bírom csak sírok. Mit csináljak? Hazaért apám és persze az volt az első, hogy a drága anyám neki panaszkodott...-.- fél óra múlva meg csörtet be a szobámba"remélem tudod, hogy apáddal megint miattad vesztünk össze"

Annyira kiakasztó :D

A lényeg, hogy minden az én hibám...

És ez nem kis tini probléma, vagy időszakos. Évek óta ez megy. Régebben a könnyebb utat választottam és elmentem "rossz dolgokat csinálni". Az egyetlen ok, hogy még itthon ülök a fenekemen a párom. Csak miatta tűrök és nem lépek le lazítani, mint régen. Annyira egyszerű lenne pedig itthagyni őt és csináni azt amit akarok.

Szívesen segítek, csak utálom hogy egész nap takarítok és egy jó szó nem hagyja el a száját. Ezek után már tényleg k**vára nincs kedvem még egy tányért se megmozdítani a kedvéért.