Miért kell így reagálni a tényre, hogy lefekszem a barátommal? Komolyan szobafogsággal akar bűntetni, lassan 18 évesen?

Nem értem az anyámat. Lassan 2 éve együtt vagyunk a barátommal, gyógyszert szedek, szóval védekezünk.

Tegnap beszélgettünk a legjobb barátnőmmel (nálunk voltunk) és nem tudtam, hogy anya is hallja. Szóba került a szex és anya bejött a szobámba, hogy eddig erről miért nem beszéltem vele és azóta áll a bál...

Megkaptam mindent, hogy mekkorát csalódott bennem (???), nem gondolta, hogy ilyen lány leszek, mi lesz velem később, stb. Mintha azt mondtam volna, hogy 13 évesen veszítettem el, egy buliban.

Azt mondta, hogy nem mehetek sehova az iskolán kívül, a barátomat felejtsem el egy jó időre. De ezt ő sem gondolhatja komolyan, hogy a 18-hoz közel majd én itthon fogok ülni emiatt, ez vicc.

Elfogadtam, hogy nem kedvelik a barátomat. Nem is vártam el tőlük, úgy voltam vele, hogy ezzel semmit nem tudok kezdeni, nem nekik kell szeretni, nem ők vannak vele együtt.

De azért ne csináljon már úgy anya, mintha a barátom maga a Gonosz lenne.