Hogyan reagálnál, ha a családban mindenki 'ateista', és középiskolás gyermeked egyik nap azt mondaná, hogy hívő vallásos ember lett?

Egyrészt én is vallásos suliba jártam, szüleim egyáltalán nem azok, templomba se térnek be, ha csak nincs esküvő. Azért raktak ilyen suliba, mert jó a környezet, rendes légkör van. Az én viszonyulásom a valláshoz mellékes, az utolsó két évben már lelógtam az Áhitatot, hittanból meg kettes fölével végeztem, nem azért mert nem olvastam bele, hanem mert szigorúan vették az órát. Hittan táborban is voltam, az sem volt extra, ugyanolyan középsulisok voltak mint én, nem imádkoztak napi 3szor, csak kikapcsolódni, kirándulni mentek oda.

Szóval vallásos sulis létünkre ugyanúgy eljártunk esetleg iszogatni, kimaradtunk éjszaka, suliba is bontottuk a rendet stb. és ez így volt rendjén. Szerintem ebben nincs semmi szégyenletes. Fiatal vagy, nem hiszem, hogy nagyon visszafogott életet kéne élned. De ez tényleg már a magánügyed, ezt csak azért írtam, hogy ne ítéld el azt aki tinédzser korában esetleg kicsit kicsapongó életet él. Az nem jelenti, hogy ne lenne becsületes, szorgos, lelkiismeretes vagy összességében rendes ember.

Nálunk pont fordítva volt. Az egész családom katolikus, voltam elsőáldozó, bérmálkozó is a családom nyomására, aztán pedig olyan 15 évesen ateista lettem. Hát a szüleim most se örülnek neki, hogy nem járok templomba, nem hiszek Istenben, anya mindig azzal jön, hogy elkárhozok :D Sőt a vallásos "barátaim" lepogányoztak :/

Lehet hogy kezdetben csipkelődni fognak a szülők, lehet, hogy elfogadók, Te ismered őket, hogy mennyire fogadják el. Egyébként semmi bajom a rendes hívőkkel, a hittérítőket és a szektásokat viszont nem bírom. Ott valami nem oké.