Miért kell itthon ülnöm folyton, anyámnak miért fáj hogy barátommal akarok lenni?

Most pl épp bepróbálkoztam, hogy mi lenne ha barátom jönne át majd a héten, anya erre akadt ki először, hogy de hát majd nyaralni megyünk, hogy képzelem hogy ide bárki is jön. Meg sokszor van baja, hogy most ezért ne jöjjön, most azért. Néha ő mondja hogy hívjam át mert majd sütögetünk, stb, de ilyen nagyon ritkán van.

Ha meg beszélni próbálok vele, akkor meg tiszteletlen vagyok és "amíg az ő kenyerüket eszem" addig az van amit ők mondanak és nem tartoznak magyarázattal (anya ilyen főleg, de apa az ő pártját fogja)

Hááát nem tudom, volt osztálytársaim is ilyenek, hogy közlik otthon hogy elmennek ideoda és pont, majd jönnek másnap, nekem ez fura, én azért hát nem úgy megyek oda hogy könyörögve hogy légyszi hadd menjek, de azért úgy hogy "anyu, holnap átmennék a barátomhoz..", és ha nemet mond akkor próbálom meggyőzni de tiszteletben tartom amit mond, bár kezd elegem lenni ebből az ok nélküli hisztiből.

Amúgy az hogy csak napközben menjek át... megy egy busz reggel 8 körül, egyszer mentem azzal, anya akkor is két napig foggal-körömmel küzdött hogy későbbivel menjek, mert ha korán megyek nem vagyok normális stb, a következő 2-kor megy. Hazafele az utolsó meg 4-kor jön, ~45 perc az út, így nem igazán játszik az hogy "csak kicsit átmenjek". Meg különben is, nekem szükségem van rá hogy vele aludjak, este összefutunk a barátaival, stb, meg hát ugye a "testiségek".

Anya tudja hogy nem csinálok hülyeséget, semmilyen téren. Egyszer régen volt már hogy nagyon csúnyán berúgtam, hánytam és elaludtam ott a házibuliban, de tanultam belőle és már tudom hol a határ, nem csinálok többet ilyet. Szex terén meg védekezünk és régóta együtt vagyunk. Szóval nem hiszem hogy féltene, épp ez bánt hogy kezdem szimpla szivatásnak érezni a dolgot. Szeretném hinni hogy nem az.